-
1 οφθαλμών
-
2 ὀφθαλμῶν
-
3 ὀφθαλμῶν
глазглазамиΕλληνικά-Ρωσικά λεξικό στα κείμενα της Καινής Διαθήκης (Греческо-русский словарь к текстам Нового Завета) > ὀφθαλμῶν
-
4 ὀφθαλμός
ὀφθαλμός, ὁ (ΟΠ, ὤφϑην, nicht zusammengesetzt), das Auge, Hom. u. Folgde überall; ὃν ὀφϑαλμοῦ ἀλάωσεν, Od. 1, 69; κατὰ δ' ὀφϑαλμῶν κέχυτ' ἀχλύς, Il. 16, 344; ὀφϑαλμοὶ δ' ὡςεὶ κέρα ἕστασαν ἠὲ σίδηρος, Od. 19, 211; auch ὀφϑαλμοῖσιν ἰδεῖν, u. ἐν ὀφϑαλμοῖς, Hom.; ἀνδρὸς ἐς ὀφϑαλμοὺς ἐλϑέμεν, Il. 24, 520, wie auch wir sagen: vor die Augen kommen, vor sein Angesicht; ὄφρ' ἤτοι τοῦτον ἐπιφλέγῃ ἀκάματον πῦρ ϑᾶσσον ἀπ' ὀφϑαλμῶν, 23, 53; u. so ἀπ' ὀφϑαλμῶν γενέσϑαι, aus den Augen kommen, wie γίγνεσϑαί τινι ἐξ ὀφϑαλμῶν, Her. 5, 106, Xen. Hier. 6, 13; τὠφϑαλμὼ παραβάλλων, Plat. Conv. 221 b; τὸ δὲ δεῖξαι λέγω εἰς τὴν τῶν ὀφϑαλμῶν αἴσϑησιν καταστῆσαι, Crat. 430 e; er verbindet τὰ παρὰ ποδὸς καὶ τὰ ἐν ὀφϑαλμοῖς, das was vor Augen offen daliegt, Theaet. 174 c; κατ' ὀφϑαλμοὺς λέγειν τινί, Einem ins Gesicht Etwas sagen, Ar. Ran. 626, wie τυράννου κατ' ὀφϑαλμοὺς κατηγορεῖν, Xen. Hier. 1, 14; ἐν ὀφϑαλμοῖς ἔχειν τινά, Jem. in den Augen behalten, nicht aus den Augen lassen, An. 4, 5, 29; πρὸ ὀφϑαλμῶν λαμβάνειν τι, τιϑέναι τί τινι, Pol. 2, 35, 8. 3, 108, 1. – Uebertr., αἰϑέρος ὀφϑαλμός, von der Sonne u. dem Monde, poet. bei Suid.; ὅλον ἑσπέρας ὀφϑαλμόν, Pind. Ol. 3, 21; νυκτός, Aesch. Spt. 372; auch ὀφϑαλμὸν οἴκων, Ch. 922; auch übh. das Köstlichste, Beste, Σικελίας, Pind. Ol. 2, 11; στρατιᾶς, 6, 16; καὶ μὴν μέγας γ' ὀφϑαλμός οἱ πατρὸς τάφος, Soph. O. R. 987; εἷς παῖς ὅδ' ἦν μοι λοιπὸς ὀφϑαλμὸς βίου, Eur. Andr. 407; sp. D. – Bei den Persern heißen βασιλέως ὀφϑαλμοί des Königs Räthe, durch welche er seine Unterthanen sah, Aesch. Pers. 941; vgl. Schol. Ar. Ach. 92; Xen. Cyr. 8, 2, 12; Plut. Artax. 12. – Beim Schiffe ist es nach Schol. Ar. a. a. O. κώπης τρῆμα, Ruderpforte; nach Poll. 1, 86 u. Att. Seew. II, 68. 75 ein runder Schild mit dem Namen des Schiffes am Vordertheile angebracht. – Auch die Knospen und Augen der Bäume und Pflanzen, Theophr. u. Sp.
-
5 ὀφθαλμός
ὀφθαλμός, οῦ, ὁ (Hom.+)① eye as organ of sense perception, eye Mt 5:29, 38 (Ex 21:24; s. DDaube, JTS 45, ’44, 177–89.—The principle ἐάν τίς τινος ὀφθαλμὸν ἐκκόψῃ, ἀντεκκόπτεσθαι τὸν ἐκείνου in early Gk. legislation in Diod S 12, 17, 4; Diog. L. 1, 57 [Solon]); 6:22; 7:3ff (s. δοκός); Mk 9:47; Lk 6:41f; 11:34; J 9:6; 1 Cor 12:16f; Rv 1:14; 2:18; 7:17; 19:12; 21:4; 1 Cl 10:4 (Gen 13:14) and oft.; GJs 19:2. More than two eyes in the same creature (Artem. 1, 26 p. 28, 13ff) Rv 4:6, 8 (after Ezk 1:18; 10:12); 5:6 (cp. Lucian, Dial. Deor. 3 and 20, 8: Argus w. many eyes, who sees w. his whole body, and never sleeps; Ath. 20, 1 [of Athena]).—εἶδον οἱ ὀφ. μου (cp. Sir 16:5) Lk 2:30; cp.4:20; 10:23; 1 Cor 2:9 (=1 Cl 34:8; 2 Cl 11:7; MPol 2:3. On possible Gnostic associations s. UWilcken, Weisheit u. Torheit, ’59, 77–80 and Hippolytus 5, 26, 16); Rv 1:7.—ἰδεῖν τοῖς ὀφ. Dg 2:1 (Philo, Sacr. Abel. 24). ὸ̔ ἑωράκαμεν τοῖς ὀφ. ἡμῶν 1J 1:1 (cp. Zech 9:8 A). βλέπειν ἐν τοῖς ὀφ. GJs 17:2. ὀφ. πονηρός an evil eye i.e. one that looks w. envy or jealousy upon other people (Sir 14:10; Maximus Tyr. 20:7b) Mt 6:23 (opp. ἁπλοῦς; s. this entry, the lit. s.v. λύχνος b and πονηρός 3a, and also PFiebig, Das Wort Jesu v. Auge: StKr 89, 1916, 499–507; CEdlund, Das Auge der Einfalt: ASNU 19, ’52; HCadbury, HTR 47, ’54, 69–74; JHElliott, The Evil Eye and the Sermon on the Mt: Biblical Interpretation 2, ’94, 51–84). Cp. 20:15. By metonymy for envy, malice Mk 7:22 (but the mng. stinginess, love for one’s own possessions is upheld for all the NT pass. w. ὀφ. πον. by CCadoux, ET 53, ’41/42, 354f, esp. for Mt 20:15, and w. ref. to Dt 15:9 al. Envy, etc. is preferred by CSmith, ibid. 181f; 54, ’42/43, 26 and JPercy, ibid. 26f).—ἐν ῥιπῄ ὀφθαλμοῦ in the twinkling of an eye 1 Cor 15:52. ἀγαπήσεις ὡς κόρην τοῦ ὀφ. σου you are to love as the apple of your eye 19:9 (s. κόρη).—Used w. verbs: αἴρω ἄνω (αἴρω 1b). ἀνοίγω (q.v. 5b). ἐξαιρέω (q.v. 1). ἐξορύσσω (q.v.). ἐπαίρω (q.v. 1). κρατέω (q.v. 5). ὑπολαμβάνειν τινὰ ἀπὸ τῶν ὀφ. τινός take someone up out of sight of someone Ac 1:9.—ἡ ἐπιθυμία τῶν ὀφθαλμῶν 1J 2:16 (Maximus Tyr. 19, 21m ἐπιθυμία goes through the ὀφθαλμοί). ὀφθαλμοὶ μεστοὶ μοιχαλίδος 2 Pt 2:14 (on the imagery cp. Sir 26:9; s. μεστός 2b).—It is characteristic of the OT (but s. also Hes., Op. 267 πάντα ἰδὼν Διὸς ὀφθαλμός; Polyb. 23, 10, 3 Δίκης ὀφ.; Aristaen, Ep. 1, 19 at the beginning, the pl. of the eyes of Tyche. ὄμματα is also found of a divinity: Alciphron 3, 8, 2; 4, 9, 4) to speak anthropomorphically of God’s eyes Hb 4:13; 1 Pt 3:12; 1 Cl 22:6 (the last two Ps 33:16). A transference is readily made to② mental and spiritual understanding, eye, understanding, ὀφθαλμοὺς ἔχοντες οὐ βλέπετε Mk 8:18.—Mt 13:15b; J 12:40b; Ac 28:27b (all three Is 6:10); Mt 13:16. ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ θεὸς ὀφθαλμοὺς τοῦ μὴ βλέπειν the kind of eyes with which they do not see (s. B-D-F §393, 6; 400, 2; Rob. 1061; 1076) Ro 11:8 (cp. Dt 29:3). οἱ ὀφ. τῆς καρδίας the eyes of the heart (s. καρδία 1bβ and cp. Herm. Wr. 7, 1 ἀναβλέψαντες τοῖς τῆς καρδίας ὀφθαλμοῖς; 10, 4 ὁ τοῦ νοῦ ὀφθαλμός; Just., D. 134, 5 οἱ τῆς ψυχῆς ὀφθαλμοί.—Sir 17:8) Eph 1:18; 1 Cl 36:2; 59:3; MPol 2:3. Cp. also the entries καμμύω, σκοτίζω, τυφλόω.—W. a prep.: ἀπέναντι τῶν ὀφ. τινος s. ἀπέναντι 1bβ. ἐκρύβη ἀπὸ ὀφθαλμῶν σου it is hidden from the eyes of your mind Lk 19:42 (cp. Sir 17:15). ἐν ὀφθαλμοῖς (LXX; s. Thackeray 43): ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν it is marvelous in our sight (=in our judgment) Mt 21:42; Mk 12:11 (both Ps 117:23), but ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν GJs 16:1 (as Lucian, Tox. 39) means ‘before our eyes’ (likew. Apollon. Rhod. 4, 1619 τέρας ἐν ὀφθαλμοῖσιν ἰδόντες=gaze with their eyes on the portent; Diod S 3, 18, 5 ἐν ὀφθαλμοῖς=before their eyes). κατʼ ὀφθαλμούς τινος before someone’s eyes, in someone’s sight (2 Km 12:11; 4 Km 25:7; Jer 35:5; Ezk 20:14, 22, 41; 21:11; 22:16; 36:23): οἷς κατʼ ὀφθαλμοὺς Ἰ. Χριστὸς προεγράφη before whose eyes Jesus Christ was portrayed Gal 3:1. πρὸ ὀφθαλμῶν before (someone’s) eyes (Hyperid. 6, 17; SIG 495, 120 [c. 230 B.C.]; BGU 362 V, 8; LXX; EpArist 284): πρὸ ὀφθαλμῶν λαμβάνειν (Polyb.; Diod S 26, 16b [s. FKrebs, Die Präp. bei Polyb. 1882, 38]; 2 Macc 8:17; 3 Macc 4:4) place before one’s eyes 1 Cl 5:3. πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχειν (JosAs 7:6; Lucian, Tyrannici. 7; OGI 210, 8; PGiss 67, 10; Just., D. 20, 1 al.) keep one’s eyes on someth. MPol 2:3. πρὸ ὀφθαλμῶν τινος εἶναι (Dt 11:18) be before someone’s eyes 1 Cl 2:1; 39:3 (Job 4:16).—B. 225. DELG s.v. ὄπωπα. M-M. EDNT. TW. -
6 ἀχλύς
ἀχλύς, ύος, ἡ. Dunkel, bei Hom. sowohl vom Todesdunkel, κατὰ δ' ὀφϑαλμῶν κέχυτ' ἀχλύς Il. 16, 344 u. öfter, als von dem durch eine Gottheit über die Augen verbreiteten Nebel, daß Einer etwas nicht erkenne, τῷ μὲν ἔπειτα κατ' ὀφϑαλμῶν χέεν ἀχλύν Il. 20, 321, 341 'Ἀχιλῆος ἀπ' ὀφϑαλμῶν σκέδασ' ἀχλύν; Odyss. 7, 41 wird Odysseus durch Athene mit ἀχλύς umgeben, damit ihn die Phäaken nicht sehen, während er Alles sieht; diese ἀχλύς heißt 7, 15. 140. 143 ἀήρ, vgl. Scholl. Aristonic. 7, 15. 41. 140; übh. Finsterniß, ἠέλιος δὲ οὐρανοῠ ἐξαπόλωλε, κακὴ δ' ἐπιδέδρομεν ἀχλύς Od. 20, 357; vgl. Pol. 34, 11 ἀχλὺς όμιχλώδης καταχεῖται, u. sonst in sp. Prosa. Von dem Betrunkenen, πρὸς δ' ὄμμ' ἀχλὺς ἀμβλωπὸς ἐφίζει Critias bei Ath. X, 432 e. – Bei Opp. H. 3, 138 ist ἀχλὺς ὑγρή der Saft des Dintenfisches. – Das υ im nom. u. acc. wird kurz u. lang gebraucht; Hom. Iliad. 20, 421 κάρ ῥά οἱ ὀφϑαλμῶν κέχυτ' ἀχλύς·οὐδ' ἄρ' ἔτ' ἔτλη, 5, 127 ἀχλὺν δ' αὖ τοι ἀπ' ὀφϑαλμῶν ἔλον, ἣ πρὶν ἐπῆεν, Versende ἀχλύς Iliad. 5, 696. 16, 344 Odyss. 20, 357. 22, 88, ἀχλύνVersende Iliad. 20, 321. 341 Odyss. 7. 41.
-
7 χέω
χέω, used in the simple form mostly by Poets, butA v. ἐγ-, κατα-, συγ-χέω; -εει is not [var] contr. by [dialect] Ep., v. Il.6.147, 9.15, Hes.Op. 421; but in Trag. and [dialect] Att. always so, ἐκ-χεῖ, συγ-χεῖς, κατα-χεῖν, S.El. 1291, E.IA37 (anap.), Ar.Eq. 1091 (hex.); for - εε no rule is observed, [tense] impf.χέε Il.23.220
; butσύγ-χει 9.612
, 13.808,χεῖσθαι Od.10.518
;κατ-έχεε Ar.Nu.74
, D.45.74; ἐν-έχει, ἐν-έχεις, ἐξ-έχει, Antipho 1.19, Ar.Pl. 1021, A.Ag. 1029 (lyr.):— -έῃ, -έο, -έου, -έω seem never to have been contracted, exc.ἐγχεῦντα Theoc.10.53
:— [tense] fut. χέω ( ἐκ-χεῶ acc. to Choerob. in Theod.2.168 H., but this is Hellenistic, LXX Je.6.11, al., ἐκ-χεεῖς ib.Ex.4.9, ἐκ-χεεῖib.Le.4.18,25, ἐκ-χεεῖτε ib.De.12.16,24, ἐκ-χεοῦσι ib.Le.4.12, προς-χεεῖς ib.Ex. 29.16, al., and the [voice] Med. χεόμενος (v. infr.) points to [dialect] Att. χέω), συγ- E.Fr. 384
, (anap.);παρα-χέων Pl.Com. 69.3
; [dialect] Ep. [tense] fut.χεύω Od.2.222
(χρειώ Aristarch.
, whence χείω Porson): [tense] aor.ἔχεα Il.18.347
, Pi.I.8(7).64, etc.; [dialect] Ep.ἔχευα Il.3.270
, 4.269,χεῦα 14.436
, Od.4.584, etc.; [dialect] Ep. [tense] aor. 1 subj.χεύομεν Il.7.336
(lateἔχευσα AP14.124
(Metrod.)): [tense] pf. κέχῠκα, ([etym.] ἐκ-) Men.915, APl.4.242 (Eryc.):—[voice] Med., [tense] fut. [dialect] Att.χεόμενος Is.6.51
: [tense] aor.ἐχεάμην Hdt.7.43
, A.Pers. 220 (troch.), S.OC 477, Ar.V. 1020 (anap.); [dialect] Ep. ἐχευάμην, χευάμην, Il.5.314, 18.24, etc.; [dialect] Ep. subj. χεύεται ([etym.] περι-) Od.6.232 (perh. indic.):—[voice] Pass., [tense] fut. χῠθήσομαι ([etym.] συγ-) D.23.62, cf. J.AJ8.8.5: later χεθήσομαι, ([etym.] ἐκ-) Arr.Epict.4.10.26:—[tense] aor. 1 ἐχύθην [ῠ] Od.19.590, etc.: later ἐχέθην, not in Inscrr. or Pap., f.l. in Ph.1.455, Euc.Catoptr.Prooem. (vii p.286 H., ἐγ-, ἐκ-), etc.: also [dialect] Ep. [tense] aor. χύτο [ῠ] Il.23.385, Od.7.143;ἐξ-έχῠτο 19.470
; ἔχυντο, χύντο, 10.415, Il.4.526; part. χύμενος, η, ον, 19.284, Od.8.527, and Trag. in lyr., A.Ch. 401, Eu. 263, E.Heracl.76: [tense] pf.κέχῠμαι Il.5.141
, Sapph. Supp.25.12, Pi.I.1.4, etc.: [tense] plpf. [dialect] Ep.κέχῠτο Il.5.696
, etc.—[dialect] Ep. [tense] pres. [full] χείω, Hes.Th.83; later [dialect] Ep. [tense] pres. [full] χεύω both in the simple Verb and compds., Nic.Al. 381, Lyr.Alex.Adesp.35.19 (fort. Mesom.), Nonn. D.18.344, Opp.C.2.127:—[voice] Med.,χεύομαι A.R.2.926
: in later Prose [tense] pres. [full] χύνω (q.v.); χῦσαι is f.l. for λῦσαι in codd. dett. of Tryph. 205.—Rare in Prose, exc. in compds. and in [voice] Med. 0-0Radic. sense, pour:I prop. of liquids, pour out, let flow, ; , cf. Od.1.146, etc.;οἶνον χαμάδις χέε Il.23.220
;κατὰ στόματος νέκταρ Theoc.7.82
: χέει ὕδωρ, of Zeus, i.e. makes it rain, Il.16.385;ὅταν βορέας χιόνα.. χέῃ E.Cyc. 328
: abs., χέει it snows, Il.12.281 ( νειφέμεν is in l. 280): freq. of drink-offerings,χέουσα χοάς A.Ch.87
:—[voice] Med.,χοὴν χεῖσθαι νεκύεσσι Od.10.518
;χοὴν χεόμην νεκύεσσι 11.26
;χοὰς χέασθαι Hdt.7.43
, etc.: abs., Is.6.51,65:—[voice] Pass.,κέχυται Il.12.284
; κρῆναι χέονται they gush forth, E.Hipp. 748 (lyr.);ποτοῦ χυθέντος ἐς γῆν S.Tr. 704
; χέεσθαι βουτύρῳ, γάλακτι to flow with.., LXX Jb.29.6.2 χ. δάκρυα shed tears,δάκρυα θερμὰ χέοντες Il.7.426
, cf. 16.3, E.Tr.38;ἀπ' ὀφθαλμῶν Id.Cyc. 405
:—[voice] Med.,ὅσα σώματα χεῖται Pl.Ti. 83e
:—[voice] Pass., of tears, flow,δάκρυα θερμὰ χέοντο Od.4.523
;ἀπ' ὀφθαλμῶν χύτο δάκρυα Il.23.385
; of blood, to be shed, drip, (anap.), cf. Eu. 263 (lyr.).4 [voice] Pass., become liquid, melt, dissolve, τὰ κεχυμένα, opp. τὰ συνεστῶτα, Pl.Ti. 66c; of the ground in spring, X.Oec.16.12, Thphr.CP3.4.4; κεχυμένοι ὀφθαλμοί perh. moist, languishing eyes, Heph.Astr.1.1.II of solids, shed, scatter,φύλλα ἄνεμος χαμάδις χέει Il.6.147
; ;πτερὰ ἔραζε Od. 15.527
; ἐν.. ἄλφιτα χ. δοροῖσιν pour into.., 2.354; [κρέα] εἰν ἐλεοῖσιν Il.9.215
;κόνιν κὰκ κεφαλῆς 18.24
, Od.24.317; καλάμην χθονί, of a mower or reaper, Il.19.222:—[voice] Pass.,ἐν νάσῳ κέχυται σπέρμα Pi.P. 4.42
; πάγου χυθέντος when the frost was on the ground, S. Ph. 293; κέχυται νόσος has spread through his frame, Id.Tr. 853 (lyr.).2 throw up earth, so as to form a mound,σῆμ' ἔχεαν Il.24.799
; χεύαντες δὲ τὸ σῆμα ib. 801, cf. Od.1.291;τύμβον χ. Il.7.336
, etc.;θανόντι χυτὴν ἐπὶ γαῖαν ἔχευαν Od.3.258
, cf. Il.23.256.3 χ. δούρατα shower spears, 5.618:—[voice] Med., βέλεα χέοντο they showered their darts, 8.159.4 let fall, drop,κατὰ δ' ἡνία χεῦεν ἔραζε 17.619
;εἴδατα ἔραζε Od.22.20
; ἀπὸ κρατὸς χέε (v.l. for βάλε)δέσματα Il.22.468
; (lyr.) (but καρπὸν χ., of trees, not to shed their fruit, but to let it hang down in profusion, Od.11.588):—[voice] Pass., streaming down, falling,E.
Ba. 456.5 in [voice] Pass., to be heaped up, massed together, [ἰχθύες] ἐπὶ ψαμάθοισι κέχυνται Od. 22.387
, cf. 389; of dead geese, 19.539; of dung, 17.298, Il.23.775; alsoσωρὸν σίτου κεχυμένον Hdt.1.22
.6 [voice] Pass., of living beings, stream in a dense throng, Il.16.267, etc.;δακρυόεντες ἔχυντο Od.10.415
, etc.: of sheep, Il.5.141.7 of persons, ἀμφ' αὐτῷ χυμένη throwing herself around him, 19.284, Od.8.527:—[voice] Med.,ἀμφὶ φίλον υἱὸν ἐχεύατο πήχεε Il.5.314
:—[voice] Pass., of things,ἀμφὶ δὲ δεσμοὶ τεχνήεντες ἔχυντο Od.8.297
.8 [tense] pf. [voice] Pass. κέχυμαι, to be wholly engaged or absorbed in,Δᾶλος, ἐν ᾇ κέχυμαι Pi.I.1.4
; κεχυμένος ἐς τἀφροδίσια, Lat. effusus in Venerem, Luc.Sacr.5;πρὸς ἡδονήν Alciphr.1.6
.III of impalpable things:1 of the voice, φωνήν, αὐδὴν χ., Od.19.521, Hes.Sc. 396, cf. Th.83;ἐπὶ θρῆνον ἔχεαν Pi.I. 8(7).64
;Ἑλλάδος φθόγγον χέουσα A.Th.73
, cf. Supp. 632 (lyr.), Fr.36 (lyr.); of wind instruments,πνεῦμα χέων ἐν αὐλοῖς Simon. 148.8
, cf. APl.4.226 (Alc.):—[voice] Med.,κωμῳδικὰ πολλὰ χέασθαι Ar.V. 1020
(anap.):—but in [voice] Pass., κεχυμένα ᾄσματα non-rhythmical melodies, Aristid.Quint.1.13.2 of things that obscure the sight, κατ' ὀφθαλμῶν χέεν ἀχλύν shed a dark cloud over the eyes, Il.20.321; πολλὴν ἠέρα χεῦε shed a mist abroad, Od.7.15, etc. (soεὔκρατος ἀὴρ χεῖται Pl.Ax. 371d
);τῷ δ' ὕπνον ἀπήμονά τε λιαρόν τε χεύῃ ἐπὶ βλεφάροισιν Il.14.165
, cf. Od.2.395, etc.:— [voice] Pass., ἀμφὶ δέ οἱ θάνατος χύτο was shed around him, Il.13.544; ; (but πάλιν χύτο ἀήρ the mist dissolved or vanished, Od.7.143); ; ἐχεύατο πόντον ἔπι φρίξ ([voice] Med. in pass. sense) Il.7.63.3 [tense] aor. [voice] Pass., ἐχύθη οἱ θυμός his mind overflowed with joy, A.R.3.1009.4 [voice] Pass., to be dissipated, diffused, Plot. 1.4.10;οὐδὲν τοῦ χεῖσθαι δεηθέν Id.6.5.3
; to be rarefied, opp. πιλεῖσθαι, Gal.15.28. (Cf. Skt. juhóti 'pour (sacrificial offerings)', part. hutás (= χυτός), Lat. fundo, Goth. giutan 'pour'.) -
8 ὀφθαλμός
-οῦ + ὁ N 2 88-158-140-174-118=678 Gn 3,5.6.7; 13,10.14eye Gn 3,5ὀφθαλμοῖς κατ᾽ ὀφθαλμούς face to face Nm 14,14; ἀδύνατος τοῖς ὀφθαλμοῖς of weak eyes, blind TobS 5,10; κατ᾽ ὀφθαλμούς σου in your eyes 2 Sm 12,11; πρὸ ὀφθαλμῶν σου before your eyes Ex 13,9; ἐν ὀφθαλμοῖς (semit., frequent rendition of semi-prep. such as בעיני) in (your) eyes 1 Sm 1,18, cpr. κατ᾽ ὀφθαλμούς, πρὸ ὀφθαλμῶν*1 Sm 2,29 ἀναιδεῖ ὀφθαλμῷ with an evil eye-מעוין עין for MT מעון place, temple?; *Ez 7,13 ὀφθαλμῷ eye-עין for MT עונו his iniquity; *Zph 3,7 ἐξ ὀφθαλμῶν αὐτῆς from her eyes, from her face מעיניה for MT מעונה from her dwelling; *Prv 15,15 οἱ ὀφθαλμοί the eyes-ֵענֵי for MT ָענִי the poor; *Lam 3,63 ἐπὶ ὀφθαλμοὺς αὐτῶν upon their eyes-מעיניהם for MT מנגינתם their mockering songCf. SCHENKEL 1968, 13-17; SHIPP 1979, 426-427; SOLLAMO 1979, 123-155; →MM; NIDNTT; TWNT -
9 ἀχλύς
A ) mist, Od.20.357; elsewh. in Hom. of a mist over the eyes, as of one dying,κατὰ δ' ὀφθαλμῶν κέχυτ' ἀ. Il.5.696
; as result of ulceration,ἀχλύες Hp.Prorrh.2.20
, cf. Thphr.HP7.6.2, Dsc.2.78 (pl.), Aët.7.27; or in emotion,Ἔρως πολλὴν κατ' ἀχλὺν ὀμμάτων ἔχευεν Archil.103
; of drunkenness,πρὸς ὄμμ' ἀ. ἀμβλωπὸς ἐφίζει Critias 6.11
D.; of one whom a god deprives of the power of seeing and knowing others,κατ' ὀφθαλμῶν χέεν ἀχλύν Il.20.321
; ἀπ' ὀφθαλμῶν σκέδασ' ἀχλύν ib. 341, cf. 5.127, 15.668:— personified as Sorrow,πὰρ δ' Ἀχλὺς εἱστήκει ἐπισμυγερή τε καὶ αἰνή, χλωρή, ἀϋσταλέη Hes.Sc. 264
.2 metaph.,δνοφεράν τιν' ἀχλὺν.. αὐδᾶται A.Eu. 379
(lyr.), cf. Pers. 668 (lyr.);ἀχλὺν ἀπὸ τῆς ψυχῆς ἀφελεῖν D.C.38.19
;διάνοια ἀχλύος γέμουσα Plu.2.42c
. -
10 ὀφθαλμός
A v. ὄψ B) eye, used by Hom. and Hes. mostly in pl.;ὀφθαλμοὶ δ' ὡς εἰ κέρα ἕστασαν.. ἀτρέμας ἐν βλεφάροισι Od.19.211
: sg., παίειν τινὰ ἐς τὸν ὀ. Hdt.9.22: the pl. continued most common, but the dual also occurs, as in Ar.Nu. 362: pl. is used in many phrases, ἐλθέμεν ἐς ὀφθαλμούς τινος before one's eyes, Il.24.204; οὐδ' Ἀχιλῆος ὀφθαλμοὺς εἴσειμι ib. 463; ὀφθαλμοῖσιν ἰδεῖν, ὁρᾶσθαι, etc., 10.275, Od.4.47, etc.; but ἐν ὀφθαλμοῖσιν ὁρᾶν, νοεῖν, to see before one's eyes, 8.459, Il.24.312; ἔχειν ἐν ὀ. to have before one's eyes, X.An.4.5.29; τὰ ἐν ὀ. what is before one's eyes, Pl.Tht. 174c; τὸ ἐν τοῖς ὀ. δὴ γελοῖον what was ridiculous to the eye, Id.R. 452d; ἐπίπροσθε τῶν ὀ. Id.Smp. 213a;πρὸ τῶν ὀ. προφαίνεσθαι Aeschin.2.148
;ἐπ' ὀφθαλμῶν Luc. Tox.20
; γενέσθαι τινὶ ἐξ ὀφθαλμῶν to get out of any one's sight, Hdt.5.106;ἐξ ὀ. ἀποπέμψασθαι Id.1.120
;ἐξ ὀ. ποιεῖν Alciphr. 3.20
; κατ' ὀφθαλμοὺς λέγειν τινί to tell one to one's face, opp. εἰς οὖς, Ar.Ra. 626; τυράννου κατ' ὀ. κατηγορεῖν to accuse him to his face, X. Hier.1.14: sg. in the phrase πρὸς ὀφθαλμὸν ἐπιχεῖν, μίσγειν, by eye, PHolm.7.23, PLeid.X.62; eyes were painted on the bows of vessels,βλοσυροῖς κατὰ πρῷραν ὀφθαλμοῖς οἷον βλέπει Philostr.Im.1.19
, cf. IG22.1607.24, Poll.1.86; whence the joke in Ar.Ach.97.2 στέρησις ὀφθαλμῶν temporary loss of sight, Gal.17(1).400.II in sg., the eye of a master or ruler, πάντα ἰδὼν Διὸς ὀ. Hes.Op. 267;Δίκης ὀ. ὃς τὰ πάνθ' ὁρᾷ Men.Mon. 179
;δεσπότου ὀ. X.Oec.12.20
; ἀκοίμητος ὀ., of God, Secund.Sent.3; so a king is calledὀ. οἴκων A.Ch. 934
(so ); and in Persia ὀφθαλμὸς βασιλέως the king's eye was a confidential officer, through whom he beheld his kingdom and subjects, A.Pers. 979(lyr.), Hdt.1.114, Ar.Ach.92, X.Cyr.8.2.10 sq., Arist.Pol. 1287b29, Ph.1.642; cf. οὖς.III the eye of heaven, ἑσπέρας ὀ., νυκτὸς ὀ., of the moon, Pi.O.3.20, A.Th. 390; also οὐράνιος ὀ., of the sun, Secund.Sent.5.IV the dearest, best, as the eye is the most precious part of the body, hence of men, ὀ. Σικελίας, στρατιᾶς, Pi.O.2.10, 6.16; also, light, cheer, comfort,μέγας <γ'> ὀ. οἱ πατρὸς τάφοι S.OT 987
, cf. E.Andr. 406.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὀφθαλμός
-
11 χέω
χέω, ep. auch χείω, Hes. Th. 83 (ΧΥ, praes. also eigtl. ΧΕΈΩ, ΧΈFΩ, χέω, vgl. φυγεῖν, φεύγω); χεῖσϑαι Od. 10, 518, sonst im praes. u. impf. act. u. med. bei Hom. immer nicht zusammengezogen; aor. ἔχεα, ἔχεαν schon Il. 24, 799, u. bei Folgdn die herrschende Form, wie aor. med. ἐχεάμην, ep. auch ἔχευα (die ursprüngliche, aus ἜΧΕΥΣΑ entstandene Form, aus der durch Uebergang des υ ins Digamma ἜΧΕFΑ, ἔχεα wird), oft bei Hom. conj. χεύω, plur. χεύομεν statt χεύωμεν Il. 7, 336, und so med. ἐχεύατο 7, 63; in pass. Bdtg bei Qu. Sm. 13, 324. 536 u. öfter; aor. syncop. χύτο, χύντο, in pass. Bdtg, nebst partic. χυμένη; fut. bei Hom. χεύω (für χεύσω), Od. 2, 222, und daraus entstand die gewöhnliche Form χέω; N. T. χεῶ; fut. med. χέομαι Is. 6, 51; Sp. χεύσω, u. aor. ἔχῡσα, χῦσαι, s. Lob. Phryn. 725; perf. κέχυκα, κέχυμαι, aor. pass. ἐχύϑην, bei Sp. auch ἐχέϑην, vgl. Lob. Phryn. 731; – gießen, ergießen, ausgießen, fließen lassen; zunächst – a) von flüssigen Dingen, gew. mit dem Nebenbegriffe der Menge; so von Zeus χέει ὕδωρ, er läßt regnen, Il. 16, 385; χιόνα, er läßt schneien; auch absolut, χέει, 12, 281; κρήνη κατ' αἰγίλιπος πέτρης χέει ὕδωρ 9, 15. 16, 4; ὕδωρ ἐπὶ χεῖρας ἔχευαν 3, 270 Od. 4, 216 u. öfter; οἶνον ἀφυσσάμενος χαμάδις χέε Il. 23, 220; δάκρυα ϑερμὰ χέον 7, 426. 16, 3 u. öfter; pass., πολλὰ δάκ ρυα ϑερμὰ χέοντο, sie wurden vergossen, strömten, Od. 4, 523 Il. 23, 385; ποταμούς, οἳ διὰ χώρας ϑαλερὸν πῶμα χέουσιν Aesch. Suppl. 1007; ἢ τοῖςδε κρωσσοῖς χέω τάδε Soph. O. C. 479; πατρὸς χέοντες λουτρά El. 84; ποτοῦ χυϑέντος εἰς γῆν Trach. 701; ὅταν βορέας χιόνα χέῃ Eur. Cycl. 328; und so Folgde. – Im med. bes. von der Libation bei Todtenopfern, χοὴν χεόμην πᾶσιν νεκύεσσιν Od. 11, 26, wie 10, 518, allen Todten ein Trankopfer ausgießen (vgl. χοή); χοὰς χέασϑαι Her. 7, 43; Aesch. Pers. 216; Soph. O. C. 478; Eur. Or. 472; so auch allein, χεόμενον καὶ ἐναγιοῦντα Is. 6, 51; so auch im act., τύμβῳ χέουσα τάςδε κηδείους χοάς Aesch. Ch. 85, vgl. 90. 107. 127. – b) von trocknen Dingen, schütten, ausschütten, hinstreuen, immer mit dem Nebenbegriffe der Fülle; φύλλα τὰ μέν τ' ἄνεμος χαμάδις χέει Il. 6, 147; Hes. O. 423; φύλλων αὖα χέουσιν ἄνεμοι Crinag. 29 (XI, 291); φῦκος Il. 9, 7; ἄλφιτα Od. 2, 354. 380; aber δένδρεα κατακρῆϑεν χέε καρπόν 11, 588 ist nur »in Fülle herabhangen lassen«. – Bes. σῆμ' ἔχεαν u. χεύαντες δὲ τὸ σῆμα, Il. 24, 799. 801, ein Grabmal aus Erde, einen Grabhügel aufschütten, wie Od. 1, 291. 2, 222 u. sonst; eben so τύμβον Il. 7, 336 Od. 4, 584. 12, 14 und sonst; ϑανόντι χυτὴν ἐπὶ γαῖαν ἔχευαν Il. 23, 256, vgl. Od. 3, 258; κόνιν κὰκ κεφαλῆς Il. 18, 24 Od. 24, 317. – Δοῦρα, Speere ausschütten, d. i. in Menge werfen, schleudern, Il. 5, 618; u. so im med., βέλεα στονόεντα χέοντο, Il. 8, 159. 15, 590, sie schütteten ihre Pfeile aus, schossen sie in Menge ab; τόξα χέαντα βέλη Mel. 32 (XII, 19). – Καλάμην χϑονὶ χαλκὸς ἔχευεν, Halme in Menge hinschütten oder zu Boden strecken, d. i. sie abmähen, Il. 19, 222. – Auch fallen lassen, ἡνία ἔραζε 17, 619, εἴδατα ἔραζε Od. 22, 70. 85; δέσματα ἀπὸ κρατός Il. 22, 468; ἐν νήσῳ κέχυται σπέρμα Pind. P. 4, 42; κρόκου βαφὰς ἐς πέδον χέουσα Aesch. Ag. 230; πλοκάμους χευαμένη das Haar wallen lassen, Rhian. 9 (VII, 173); πλόκαμος γένυν παρ' αὐτὴν κεχυμένος Eur. Bacch. 456. – Pass. aufgeschüttet werden, ἰχϑύες ἐπὶ ψαμάϑοισι κέχυνται Od. 22, 387; ἃς τότ' ἄρα μνηστῆρες ἐπ' ἀλλήλοισι κέχυντο ib. 389; vgl. Od. 17, 298. 19, 539 Il. 23, 775; von Menschen u. Thieren = sich in Menge daher bewegen, daherströmen, sich haufenweise versammeln, sich drängen, 5, 141. 16, 267. 19, 356; δακρυόεντες ἔχυντο, weinend strömten sie heran, 10, 415. – c) übh. ergießen, in Menge, reichlich ausgießen, hervorbringen, verbreiten; φωνήν, αὐδήν, die Stimme ergießen, in Fülle ertönen lassen, Od. 19, 521; Hes. Sc. 296, vgl. Th. 83; ἐπὶ ϑρῆνον ἔχεαν Pind. I. 7, 58; μαντώδεα φωνήν Christod. ecphr. 37; πόλιν Ἑλλάδος φϑόγγον χέουσαν Aesch. Spt. 73; κλύοιτ' εὐκταῖα γένει χεούσας Suppl. 626; auch in Prosa, ἁ πολλὰ καὶ κε χυμένα φωνὰ μεγάλα Tim. Locr. 101 b; von Blasinstrumenten, σύριγγι χέων μέλος Alc. Mess. 12 ( Plan. 226); ἡδὺ πνεῦμα ἐν αὐλοῖς Simonds 76 (IX, 700). – Aehnlich κὰδ δ' ἄρα οἱ κεφαλῆς χέ' ἀϋτμένα, mit stark hervorströmendem Athem anhauchen, Il. 23, 765, vgl. Od. 3, 289; ἀχλὺν κατ' ὀφϑαλμῶν, Finsterniß über die Augen ergießen, verbreiten, Il. 20, 321; πολλὴν ἠέρα χεῦε Od. 7, 15; ἀμψί σψιν ll. 17, 270; ὕπνον ἐπὶ βλεφάροισιν, 395. 12, 338 u. sonst; κάλλος κὰκ κεφαλῆς, Schönheit über das Haupt ausgießen, 23, 156; δόλον ἐπὶ δέμνια, Fangstricke über das Lager ausbreiten, 8, 282. – Pass. sich ergießen, ausbreiten, erstrecken, ἀμφὶ δέ οἱ ϑάνατος χύτο Il. 13, 544, wie ἀμφὶ δέ μιν νὺξ κέχυται Hes. Th. 727; κατ' ὀφϑαλμῶν κέχυτ' ἀχλύς Il. 5, 696; πάλιν χύτο ἀήρ, der Nebel floß zurück, zerfloß, zerstreu'te sich, Od. 7, 143; οὔ κέ μοι ὕπνος ἐπὶ βλεφάροισι χυϑείη 19, 590; ἀμ φὶ δεσμοὶ ἔχυντο 8, 297; ἐχύϑη οἱ ϑυμός, sein Gemüth wurde überströmt, überschüttet von Freuden, Ap. Rh. 3, 1009; χυϑεῖσα περὶ τάφῳ Ep. ad. 714 ( App. 251); παγοῦ χυϑέντος Soph. Phil. 293; Plat. stellt gegenüber τὰ παρὰ φύσιν ξυνεστῶτα ἢ κεχυμένα Tim. 66 c; u. med., φρὶξ ἐπὶ πόντον ἐχεύατο Il. 7, 63; anders ἀμφὶ φίλον υἱὸν ἐχεύατο πήχεε, um ihren Sohn goß, schlang sie ihre Arme, 5, 314; ἀμφ' αὐτῷ χυμένη, sich über ihn werfend und ihn umarmend, 19, 284 Od. 8, 527. – Auch übtr., ἐν ᾷ κέχυμαι Pind. I. 1, 4, in deren Lob ich mich ergieße; u. so κεχυμένος εἴς τι, einer Sache unmäßig hingegeben, ἐς τἀφροδίσια, der Wollust unmäßig ergeben, effusus in Venerem, Luc. sacrif. 5; πρὸς ἡδονήν Alciphr. 1, 6.
-
12 κατά
κατά, kommt als adv. nicht mehr vor u. erscheint nur in einzelnen Fällen ohne Casus, wo man eine Tmesis annehmen muß, wie auch κατὰ δὲ προτόνοισιν ἔδησαν Od. 2, 425. 15, 290 zu fassen, sie banden mit Tauen fest, wo der dat. nicht zu κατά gezogen werden darf; vgl. κατὰ συφεοῖσιν ἐέργνυ 10, 238. Als Präposition mit der Grundbedeutung herab u. darüberhin.
I. Mit dem genit.; – 1) vom Orte; – a) Bewegung von oben nach unten hin, herab von; βῆ δὲ κατ' Ἰδαίων ὀρέων ἐς φύλοπιν Il. 16, 677, βῆ δὲ κατ' Οὐλύμποιο καρήνων, vom Gipfel des Olymp herab, 22, 187, καϑ' ἵππων ἀΐξαντες, vom Wagen herabspringend, 6, 232, βαλέειν κατὰ πέτρης Od. 14, 399; ἱεὶς σαυτὸν κατὰ τοῦ τείχους Ar. Vesp. 355, wie ἐῤῥίπτεον ἑαυτοὺς κατὰ τοῦ τείχεος κάτω Her. 8, 53, sie stürzten sich selbst von der Mauer herab; αὐτὴν πνεῦμα Βορέου κατὰ τῶν πλησίον πετρῶν ὦσαι Plat. Phaedr. 229 c; ἁλλόμενοι κατὰ τῆς πέτρας Xen. An, 4, 2, 17; so auch richtigere Lesart κατὰ κλίμακος καταβαίνειν 4, 5, 25, wo Krüger D. Sic. 14, 28 καταβάσεις κατὰ κλιμάκων vergleicht; ἧκαν ἑαυτοὺς κατὰ τῆς χιόνος εἰς τὴν νάπην Xen. An. 4, 5, 18; so auch κατ' ἄκρης, s. ἄκρα; Ζεὺς ὕων κατὰ τοῦ κεράμου βαλανεύσει Phereer. bei Ath. VI, 269 d. – Herab auf, nieder auf, κατὰ δ' ὀφϑαλμῶν κέχυτ' ἀχλύς Il. 15, 344 u. öfter, von dem Todesdunkel, das sich auf die Augen niedersenkt, vgl. τὸν δὲ κατ' ὀφϑαλμῶν ἐρεβεννὴ νὺξ ἐκάλυψε 13, 580; κατὰ χϑονὸς ὄμματα πήξας, auf die Erde heftend, auf den Boden gesenkt, 3, 217; vom Wurfspieß, κατὰ γαίης ᾤχετο, er fuhr niederwärts in die Erde. Daran reihen sich Vrbdgn wie στάξε κατὰ ῥινῶν Il. 19, 39, Μοῖσα κατὰ στόματος χέε νέκταρ Theocr. 7, 82, über den Mund hin; πλειὼν δὲ κατὰ χϑονὸς ἄρμενος εἴη Hes. O. 615; κατὰ τῆς τραπέζης κατασπάσας τέφρην, über den Tisch hin, Ar. Nubb. 178; μύρον κατὰ τῆς κεφαλῆς καταχέαντες, über den Kopf herabgießen, Plat. Rep. III, 398 a; κατὰ τοῦ πυρὸς σπένδειν Critia. 120 a; bei den Comic. κατὰ χειρὸς ὕδωρ, Waschwasser über die Hände, nach VLL, τὸ ῥᾷστον πάντων καὶ εὐχερέστατον; κατὰ χειρὸς ἦν τὰ πράγματα, Alles ging mir leicht von der Hand, Phereer. Chir. frg. 7; eigtl. von dem über die Hände gegossenen Waschwasser, wie ὕδωρ ἐφέρετο κατὰ χειρῶν Ath. IX, 408 b; vgl. Lob. zu Phryn. p. 327. – Pind. sagt κατ' ἀμευσιπόρων τριόδων ἐδινάϑην, P. 11, 38, darüber hin, auf dem Dreiwege; Aesch. δνοφεράν τιν' ἀχλὺν κατὰ δώματος αὐδᾶται φάτις Eum. 357. – Nach Hom. κόπρος κατὰ σπείους κέχυτο πολλή, Od. 9, 330, erweitern Sp. diesen Gebrauch, διεσπάρησαν κατὰ τῆς νήσου, über die Insel hin, auf der Insel, Pol. 3, 19, 7, ἐσκεδασμένοι κατὰ τῆς χώρας 1, 17, 10; so im N. T. καϑ' ὅλης τῆς Ἰουδαίας, u. a. Sp. – b) unter, zunächst bei der Bewegung, bes. unter die Erde, ψυχὴ κατὰ χϑονὸς ᾤχετο Il. 23, 100, sie ging unter die Erde; καταδεδυκέναι, ἀφανίζεσϑαι κατὰ τῆς ϑαλάσσης Her. 7, 6. 235; ἔδυ κατὰ γῆς Plat. Tim. 25 d; κατὰ τῆς γῆς ὑποδύομαι ὑπὸ τῆς αἰσχύνης, vor Scham in die Erde sinken, Xen. An. 7, 7, 11; gew. ohne Artikel, κατὰ γῆς γενέσϑαι 7, 1, 30. Bes. bei den Tragg. Bezeichnung der Unterwelt, οἱ κατὰ χϑονὸς ϑεοί Aesch. Pers. 657 u. öfter, die Götter der Unterwelt; τοῦ κατὰ χϑονὸς ᾅδου Ag. 1359; τὸν ἀεὶ κατὰ γᾶς σκότον εἱμένος Soph. O. C. 1699; κατὰ χϑονὸς ἔκρυψε Ant. 24; ὁ κατὰ γῆς, der Verstorbene, Begrabene, Xen. Cyr. 4, 6, 5. – c) auf ein Ziel hin, κατὰ σκοποῦ τοξεύειν Hdn. 6, 7, 19; κατὰ νώτου ξαίνειν Dem. 19, 197; κατὰ κόῤῥης πατάσσειν, hinter die Ohren schlagen, Luc. Gall. 30. So auch zu erkl. βᾶτε κατ' ἀντιϑύρων Soph. El. 1427; κατὰ πηδαλίων, am Steuerruder, Eur. Andr. 480; κατὰ νώτου γενέσϑαι, in den Rücken kommen, Her. 1, 9, wird bes. ein militärischer Ausdruck, κατὰ νώτου, κατὰ προςώπου, im Rücken, in der Front, 1, 75, Thuc. 3, 108, Pol. 1, 28, 9 u. öfter. – Auffallender sagt Ap. Rh. κατὰ νηδύος ὔμμε φέρουσα, im Bauche, 4, 1328. – Aus Vrbdgn dieser Art u. ä., z. B. τὸν κονιορτὸν εἶδε κατὰ τῶν ἰδίων φερόμενον, entwickelt sich die Bdtg – 2) feindlich, gegen, wider, bes. sprechen, λέγων ὅσ' ἂν ϑέλῃς καϑ' ἡμῶν ἔσχατα κακά Soph. Phil. 65, λόγους τοὺς μὲν Ἀτρειδῶν κάτα Ai. 295; κατ' ἀρχῆς γὰρ φιλαίτιος λεώς, spricht gern gegen die Regierung, Aesch. Suppl. 480; ψεύδεσϑαι κατά τινος Lys. 22, 7; πολλοῦ δέω κατ' ἐμαυτοῦ ἐρεῖν αὐτός, ὡς ἄξιός εἰμι τοῦ κακοῠ, gegen mich selbst zu sprechen, Plat. Apol. 37 b; stimmen, von Richtern, ψῆφος κατ' αὐτῶν ὀλεϑρία βουλεύσεται Aesch. Spt. 180; ψῆφος καϑ' ἡμῶν οἴσεται Eur. Or. 440; δίκην κατ' ἄλλου φωτὸς ὧδ' ἐψήφισαν Soph. Ai. 444; auch sonst von feindlichem Beginnen, αὐτὸς καϑ' αὑτοῦ γ' ἄρα μηχανοῤῥαφῶ Aesch. Ch. 221, ἃ καϑ' αὑτοῖν λόγχας στήσαντε Soph. Ant. 145, ὅσην κατ' αὐτῶν ὕβριν ἐκτίσαιτ' ἰών Ai. 297, κατά τινος μάρτυρας παρασχέσϑαι, ὡς οὐκ ἀληϑῆ λέγει Plat. Gorg. 472 a, Folgde, ὃ κατὰ τῆς πόλεως ὑπελάμβανον εἶναι Pol. 10, 8, 5, τοιαύτην ὠμότητα εἶχε κατὰ τῶν ὑποτεταγμένων D. Sic. 19, 1; λόγος κατά τινος, oratio in aliquem, πρός τινα, adversus aliquem, Wolf Lept. p. CL. u. Heffter ath. Gerichtsverf. p. 175; ϑρίαμβος κατά τινος, über Einen, Plut. Ant. 84; εἶναι κατά τινος, zu Jem. Nachtheil sein, Nic. 21, wie χρῆσϑαί τινι κατά τινος, Tib. Gr. 15. – Soph. vrbdt auch ἐγγελᾶν, ἐγκαλεῖν κατά τινος, O. C. 1341 Phil. 328. – 3) von Plat. an ist dieser Gebrauch auch auf nicht feindliche Verhältnisse ausgedehnt, bes. beim Sprechen, in Beziehung auf, über, von, Conv. 193 c, μὴ τοίνυν κατ' ἀνϑρώπων σκόπει μόνον τοῦτο, ἀλλὰ καὶ κατὰ ζώων πάντων καὶ φυτῶν Phaed. 70 d, συντιϑεὶς λόγον ἔπαινον κατὰ τοῦ ὄνου, eine Lobrede auf den Esel, Phaedr. 260 b; Prot. 323 b; οἱ κατὰ τοῦ Δημοσϑένους ἔπαινοι Aesch. 3, 50, vgl. 124; ὃ καὶ μέγιστόν ἐστι καϑ' ὑμῶν ἐγκώμιον Dem. 6, 9, das größte Lob, das man über euch aussprechen kann; allgem., αἱ κατὰ Θηβαίων ἐλπίδες 19, 84; ταῦτα κατὰ πάντων Περσῶν ἔχομεν λἐγειν Xen. Cyr. 1, 2, 16; μία τις μέϑοδος κατὰ πάντων Arist. de anim. 1, 1; ἐπεκράτησε τὸ τῶν Ἀχαιῶν ὄνομα κατὰ πάντων Πελοποννησίων, er wurde auf alle Peloponnesier ausgedehnt, von ihnen gebraucht, Pol. 2, 38, 1, der auch ἀφορμὴ μήτε κατὰ τῶν ἐμπόρων, μήτε περὶ τοὺς δούλους vrbdt, 4, 50, 3. – Bei den Grammatikern zur Bezeichnung des Sprachgebrauchs, εἰ κατὰ ϑηλείας φαίης Apollon. Synt. p. 198, 19, φαῦλον καὶ φλαῦρον κατὰ τοῦ αὐτοῦ σημαινομένου, sagt man von denselben Dingen, Moeris, οἱ τάττοντες τοῦτο κατὰ τοῦ βλακὸς ἁμαρτάνουσιν Phryn. 272, wo Lob. zu vgl.; κατὰ κοινοῦ, Schol. Thuc. 2, 36; gewöhnlicher ἀπὸ κοινοῦ. – 4) ein bes. Sprachgebrauch ist καϑ' ἱερῶν ὀμνύναι, Ar. Ran. 101, auf das Opfer schwören, wobei örtlich an ein Handauflegen od. die Hand dagegen Ausstrecken zu denken; καϑ' ἱερῶν τελείων ὀμνύναι Andoc. 1, 98; ὤμνυε κατ' ἐξωλείας Dem. 21, 119; καϑ' ἡμῶν ὀμνύναι οὐκ ἤϑελε, εἰ μὴ σαφῶς ᾔδει τὰ εὔορκα ὀμουμένη 29, 26; παραστησάμενον τοὺς παῖ. δας αὐτὸν κατὰ τούτων ὀμεῖσϑαι 54, 38, wobei daran zu denken, daß der Schwur, wenn er nicht gehalten wird, auf das Haupt, bei dem man geschworen, als Fluch fällt; ἐπιορκήσαστ κατὰ τῶν παίδων Lys. 32, 13; κατὰ κυνῶν καὶ χηνῶν ὀμνύναι Luc. Icarom. 9; καϑ' ἱερῶν τελείων ἑστιάσας Tim. 7. – Anders ist εὐχὴν ποιήσασϑαι κατὰ χιλίων χιμάρων, ein Gelübde auf tausend Ziegen machen, Ar. Equ. 659; εὔχεσϑαι κατὰ νικητηρίων Dem. ep. 1 extr., wie App. B. C. 2, 141; sprichwörtlich geworden κατὰ βοὸς εὔχου, etwas Großes geloben, Diogen. 5, 90, μηδὲν κατὰ βοὸς εὔξῃ 6, 55. – 5) von der Zeit; κατὰ παντὸς τοῦ αἰῶνος ἀείμνηστον, für alle Zeit hin, Lycurg. 7; κατὰ παντὸς τοῦ χρόνου σκέψασϑε Dem. 22, 72 u. mit denselben Worten 24, 180. – 6) adverbiale Fügungen sind καϑ' ὅλου, κατὰ παντός, Arist. u. Folgde, durchgängig, im Allgemeinen, s. die Wörter.
II. Mit dem accusat.; – 1) vom Orte; – a) von der Ausdehnung über einen Ort hin, durchhin, u. geradezu in, bei Verbis der Bewegung u. der Ruhe, so daß immer an eine Ausbreitung über einen bestimmten Raum, nach einer gewissen Richtung hin zu denken ist, mit anderer Auffassung als bei ἀνά 3 a, wie auch wir sagen: die Reihen hinauf u. hinunter; von Hom. an sehr gewöhnlich; κατὰ στρατόν Il. 7, 370, κατὰ κρατερὰς ὑσμίνας 2, 345, κατὰ γαῖαν Ἑλλάδα, Ἴλιον, Τροίην, κατὰ πτόλιν, ἄστυ, οἶκον, δώματα, κατὰ λαόν, δῆμον, ἀνϑρώπους, κατὰ νῆας, κλισίας u. ä., κατὰ ῥωπήϊα Od. 14, 473; so auch Tragg., κατὰ πτόλιν, ἄστυ, Aesch. Eum. 969 Pers. 1027 u. sonst; ϑεοῖς τοῖς καϑ' Ἑλλάδα, in Griechenland, Ag. 564; ἐκ τοῦ κατ' ἄστυ βασιλέως τάδ' ἄρχεται, vom König in der Stadt, Soph. O. C. 67; εἴσω κατ' αὐτὸν (χῶρον) εὐστομοῠσ' ἀηδόνες 18; κατὰ στέγας ἰέναι O. R. 637; οἱ κατ' οἶκον, domestici, El. 1136; κατ' οἴκους, im Hause drinnen, O. R. 1447; κατ' ἀγρίαν ὕλην ἀλωμένη O. C. 349; in Prosa, αἱ ἔχιδναι κατὰ πᾶσαν τὴν γῆν εἰσίν Her. 5, 109, sind über die ganze Erde verbreitet; ἥρωες κατὰ τὴν χώραν καὶ τὴν πόλιν ἱδρυμένοι Lycurg. 1, 25; οὐ γὰρ ἦν κατὰ πόλιν Plat. Theaet. 142 a; τῶν κατὰ τὸν οὐρανὸν ἰόντων περὶ γῆν, durch den Himmel hin, 208 d (vgl. ἕως ἔτ' ἔστιν ἄστρα κατὰ τὸν οὐρανόν Ar. Eccl. 83); κατὰ τὸ ὑδάτιον Phaedr. 229 a; τοῦ περιφερομένου κατὰ πάντα τὰ μέλη αἵματος Tim. 74 c; κατὰ τὸν πλοῦν ἤδη ὤν, auf der Fahrt, Thuc. 7, 31; οἱ. κατὰ ταῦτα οἰκοῠντες Xen. An. 7, 5, 13; κατὰ τὴν ὁδὸν ἐγένοντο 4, 3, 21 (vgl. Plat. ἐπειδὰν φερόμενοι γένωνται κατὰ τὴν λίμνην Phaed. 114 a); οἱ κατὰ τὸ Ἀρκαδικὸν πελτασταί, im arkadischen Heere, 4, 8, 18; στὰς κατὰ τὰς πύλας, an dem Thore, 5, 2, 16. Bes. häufig κατὰ γῆν καὶ κατὰ ϑάλατταν, zu Wasser u. zu Lande. – b) κατὰ ποταμὸν πλέειν Her. 1, 194. 4, 44, κατὰ ῥόον, stromabwärts, im Ggstz von ἀνὰ ποταμόν, 2, 96; κατὰ ῥοῦν φέρεται, sprichwörtlich vom Gelingen, Diogen. 5, 82; κατ' οὖρον ἴτω, ἐρέσσετε, Aesch. Spt. 672. 836; ῥείτω κατ' οὖρον Soph. Tr. 468; κατὰ τὸν Ἰλισσὸν ἴωμεν, hinab, entlang, Plat. Phaedr. 229 a. Aehnlich vom Jäger entlehnt, der der Spur nachgeht, κυναγοὶ κατ' ἴχνος πλάταν ἄφαντον κελσάντων Aesch. Ag. 679; κατ' ἴχνος ᾄσσω Soph. Ai. 32, ich eile der Spur nach; κἀμὲ κατὰ ταύτην τὴν ὁδὸν ἄγε, auf diesem Wege, Plat. Soph. 237 b; ἰέναι κατὰ τοὺς ἄλλους προϊόντας, ihnen nachgehen, Her. 9, 53; κατὰ στίβον, auf dem Fuße, 4, 122, wie κατὰ πόδας, Thuc. 3, 98; Xen. Mem. 2, 6, 9. – c) Richtung wohin, an, κατὰ στῆϑος βάλλειν, κατ' ἀσπίδα, Il. 3, 347. 11, 108, u. oft in ähnlichen Vrbdgn, an die Brust treffen, gegen den Schild werfen, auf Etwas zu schießen, βέλος κατὰ καίριον ἦλϑε, das Geschoß kam an eine tödtliche Stelle, 11, 439, οὐδέ ποτε Ζεὺς τρέψεν ἀπὸ κρατερῆς ὑσμίνης ὄσσε φαεινώ, ἀλλὰ κατ' αὐτοὺς αἰὲν ὅρα, sah auf sie hin, 16, 644; παίει κατὰ τὸ στέρνον Xen. An. 1, 8, 26; ὁρμᾶν κατά τινα 7, 5, 27; ὡς κατὰ τοῠτο τὸ χωρίον ἐγένοντο, als sie an den Ort gekommen waren, Her. 3, 86; ἐπεὰν κατὰ τοῦτο γένωμαι τοῦ λόγου 6, 19; übertr., κατὰ τωὐτὸ γίνεσϑαι, übereinstimmen, 4, 119; anders παρῄεσαν αἱ παρϑένοι κατὰ τοὺς πατέρας, wo ihre Väter saßen, 3, 14; λέγειν κατά τινα, zu ihm sprechen, Xen. Cyr. 7, 1, 12. – d) allgemeiner, gegenüber, ἀνὴρ κατ' ἄνδρα τοῠτον ᾑρέϑη Aesch. Spt. 487; κατ' ὄμματα τῷ νυμφίῳ Soph. Ant. 756; κατὰ μὲν Λακεδαιμονίους ἔστησε Πέρσας Her. 9, 31; in der Gegend bei, ἡ Στερίη κατὰ Σινώπην πόλιν κειμένη Her. 1, 76; κεῖται ἡ Κεφαλληνία κατὰ Ἀκαρνανίαν Thuc. 2, 30; ἡ καϑ' ἡμᾶς ϑάλαττα, das sich zu uns erstreckende, bei uns liegende, das mittelländische Meer, Pol. 1, 3, 9; κατὰ βορέαν ἑστηκώς, gegen Norden, Thuc. 6, 104; von tactischen Bestimmungen, οἱ κατὰ τὸ λαιὸν τῶν ὑπεναντίων Pol. 1, 34, 9; öfter οἱ κατά τινα τεταγμένοι u. ä., zur ungefähren Ortsbestimmung. – Oertlich ist auch ursprünglich das bei Hom. so geläufige κατὰ ϑυμόν, κατὰ φρένα καὶ κατὰ ϑυμόν, im Herzen, in der Seele, s. unten. – Bei Zahlen, ungefähr, Her. 2, 145. 6, 44. 79; κατ' οὐδέν, fast Nichts, 2, 101. – 2) von der Zeit, eine Verbreitung durch einen Zeitraum hin, während, zu, Dauer u. Gleichzeitigkeit ausdrückend; ἐμὸν κατ' αἰῶνα, zu meiner Zeit, Aesch. Spt. 201; λευκὸν κατ' ἦμαρ Ag. 654; κατ' ἦμαρ καὶ κατ' εὐφρόνην ἀεί Soph. El. 251; μίαν καϑ' ἡμέραν, in einem Tage, Ant. 55; καϑ' ἡμέραν τὴν νῦν, heute, O. C. 3 Ai. 788; bes. in Prosa, κατὰ Ἄμασιν βασιλεύοντα, zur Zeit als Amasis König war, Her. 2, 143, κατὰ τὸν πόλεμον, während des Krieges, 7, 157, κατ' εἰρήνην, in Friedenszeiten; κατὰ τὸν κατὰ Κροῖσον χρόνον, zu Krösus' Zeiten, 1, 67; κατὰ τοὺς Τρωϊκοὺς χρόνους, zur Zeit des trojanischen Krieges; κατὰ Σωκράτην Ath. XI, 505 f; εἴ τι μὴ ὀρϑῶς πράττω κατὰ τὸν βίον τὸν ἐμαυτοῦ Plat. Gorg. 489 a; κατὰ τοὺς πρώτους χρόνους Polit. 274 c; οἱ καϑ' ἑαυτούς, ihre Zeitgenossen, Xen. Mem. 3, 5, 10; οἱ καϑ' ἡμᾶς Pol. 16, 20, 8; εἴς τε τοὺς πρὸ ἡμῶν καὶ καϑ' ἡμᾶς καιρούς 4, 1, 4; – κατὰ καιρὸν πράττεσϑαι Dem. 1, 4; – κατὰ φῶς, bei Tage, im Ggstz von νύκτωρ, Xen. Cyr. 3, 3, 25. – Aber καϑ' ἡμέραν ist = täglich, Aesch. Pers. 827 u. sonst oft, wie ὁ καϑ' ἡμέραν βίος täglicher Lebensunterhalt, Soph. O. C. 1366, u. ἐπὶ τῷ καϑ' ἡμέραν μισϑῷ, Dem. 59, 108, täglicher Lohn, κατ' ἐνιαυτόν jährlich, Plat. Polit. 298 e; Xen. An. 3, 2, 12 u. öfter; κατὰ μῆνα, monatlich. Diese Verbindungen gehören zu – 3) wo κατά Vereinzelung, Vertheilung eines größern Ganzen in mehrere kleinere Theile ausdrückt; κρῖν' ἄνδρας κατὰ φῠλα, κατὰ φρήτρας, Il. 2, 363, nach Stämmen u. Geschlechtern sie sondern; κατὰ στίχας, reihenweis, Il.; κατὰ κώμας κατοικημένοι, in einzelnen Dörfern angesiedelt, Her. 1, 96; ἐκ τῶν συμμάχων ἐξελέγετο κατ' ὀλίγους 8, 113, immer nur wenige aus den einzelnen Abtheilungen; κατὰ ἕνδεκα μέρη κεκοσμημένη, in elf Theile, Plat. Phaedr. 246 e; κατ' εἴδη διαιρεῖσϑαι τὰ ὄντα, in od. nach Geschlechtern unterscheiden, 273 e; ὁπόσοι κατὰ πόλιν ἐν ἑκάσταις νομεύονται Polit. 295 e; ἵνα μὴ μόνον κατὰ πόλεις, ἀλλὰ καὶ κατ' ἔϑνη δουλεύωσι, nicht bloß stadt-, sondern auch völkerweis, Dem. 9, 26; ἐλάμβανον τοὺς ἄρτους κατ' ὀβολόν, τὰ ἄλφιτα κατ' ἡμίεκτον μετρούμενοι, halbmetzenweis, 31, 37; κατὰ διακοσίας μνᾶς διακεχρημένον, in einzelnen Posten zu 200 Minen ausgeliehen, 27, 11; tactisch, κατὰ φυλάς, κατ' ἴλας, κατὰ τάξεις, κατὰ λόχους, geschwader-, regimenterweise, Xen. Cyr. 1, 4, 17. 6, 2, 36. 2, 1, 23 u. sonst; ähnl. κατὰ πόλεις διελύϑησαν, in die einzelnen Städte, Thuc. 3, 1, ὡς ἕκαστοι κατὰ πόλεις 1, 89; κατὰ μίαν ἐπὶ κέρως πλέοντες 2, 90. Geradezu die Distributivzahlen bildend, καϑ' ἕνα μαχεόμενοι Her. 7, 104; καϑ' ἑπτά, je sieben, Ar. Av. 1079; κατ' όλίγας (ναῦς) προςπίπτοντες, immer nur in kleinen Abtheilungen, Thuc. 3, 28; κατὰ δύο, je zwei, Plat. Ep. VI, 323 c; καϑ' ἕνα, einzeln, Xen. An. 4, 7, 8; κατὰ μίαν ἢ δύο λαμβάνων Dem. 20, 77; κατὰ μίαν ναῦν τάττειν Pol. 1, 26, 12, öfter, bes. von Anordnung u. Aufstellung der Soldaten, wohin man auch κατὰ κέρας προςβάλλειν, Xen. Cyr. 7, 1, 26, u. ä. rechnen kann. – Man vgl. noch κατ' ἔπος, Wort für Wort, Ar. Ran. 801, καϑ' ἑσμούς, schaarenweis, Vesp. 1146. – 4) Vereinzelung u. Absonderung ausdrückend, κατὰ σφέας γὰρ μαχέσονται, für sich, abgesondert, werden sie kämpfen, Il. 2, 366; μόνος καϑ' αὑτόν, allein für sich, Soph. O. R. 63; αὐτὴ καϑ' αὑτήν Eur. Ion 60; αὐτὸς καϑ' ἑαυτόν Ar. Vesp. 786; sehr gewöhnlich in Prosa, λέγων κατὰ σαυτόν Plat. Gorg. 505 d; αὐτὸ καϑ' αὑτὸ ἕκαστον, jedes Einzelne für sich, Theaet. 206 a; μόνος αὐτὸς καϑ' αὑτόν Rep. X, 604 a; καϑ' ἕνα, einzeln, dem ἀϑρόος entgeggstzt, Alc. I, 114 d, wie Thuc. ἀντέσχομεν πρός τε ξύμπαντας καὶ καϑ' ἑκάστους 2, 64; οἱ καϑ' αὑτοὺς Ἕλληνες 1, 138; καϑ' ἑαυτὸν πορεύεσϑαι, allein, für sich marschiren, Xen. An. 5, 10, 11; καϑ' ὑμᾶς αὐτοὺς ἐξοπλίσϑητε Cyr. 6, 3, 32 (aber αὐτοὶ καϑ' ἑαυτούς = von selbst, freiwillig 5, 5, 39); γεγόνασι καϑ' ἑαυτοὺς ἕκαστοι Dem. 10, 52; ἤδη καϑ' αὑτὸν ὄντι, als er schon selbstständig war, sein eigenes Geschäft hatte, 36, 4. – 5) aus 1 c folgt die Bdtg des Zweckes, als einer Richtung worauf, ἦ τι κατὰ πρῆξιν ἀλάλησϑε; Od. 3, 72. 9, 253, fahrt ihr nach einem Geschäfte, zu einem Geschäfte herum? πλάζεσϑαι κατὰ ληΐδα, auf, nach Beute umherschweifen, 3, 106; κατὰ χρέος ἐλϑεῖν, nach einem Orakelspruche kommen, um ihn einzuholen, 11, 479; κατὰ ληΐην ἐκπλώσαντες Her. 2, 152; ἀποπλέειν κατὰ βίου καὶ γῆς ζήτησιν 1, 94, wie κατὰ ζήτησίν τινα πέμπειν Soph. Tr. 55; κατὰ ϑέαν ἥκειν Thuc. 6, 31; καϑ' ἁρπαγὴν ἐσκεδασμένοι, zur Plünderung zerstreu't, Xen. An. 3, 5, 2. Aehnlich Ζεὺς μετ' Αἰϑιοπῆας χϑιζὸς ἔβη κατὰ δαῖτα, zum Schmause, Il. 1, 424; vgl. κατὰ τὴν κνίσσαν εἰςελήλυϑε Ar. Pax 1015. – Dah. drückt es auch den Bewegungsgrund aus, weg en, aus, αἰτίαν καϑ' ἥντινα Aesch. Prom. 226; Θησέως κατὰ φϑόνον στρατηλατοῦσαι, aus Neid gegen den Theseus, Eum. 656; κατ' ἔχϑραν, aus Feindschaft, Suppl. 331, wie Ar. Pax 133; in Prosa, κατ' εὔνοιαν φρενῶν Aesch. Suppl. 918; ἐμήδιζον κατ' ἄλλο μὲν οὐδέν, κατὰ δὲ τὸ ἔχϑος τῶν Θετταλῶν Her. 8, 30, vgl. 7, 142. 9, 37; κατὰ τὴν τουτου προϑυμίην τέϑνηκας, nach seinem Wunsche, 1, 124; τὴν προξενίαν κατά τι ἔγκλημα ἀπεῖπον Thuc. 6, 89; κατὰ τί; weshalb? Ar. Nubb. 240 u. sonst; κατ' ἄλλο μὲν οὐδέν, ὅτι δέ Plat. Phaedr. 229 d; κατὰ φϑόνον οἴονται τὸν ἑαυτῶν λέγειν Gorg. 437 d; ἐγὼ κατ' αὐτὸ τοῦτο ἄγαμαι Πῶλον, ὅτι 482 d, eben deshalb, weil. – 6) an 1 b schließt sich die Bdtg gemäß, zufolge, nach, wie Plat. sagt ὥςπερ κατ' ἴχνη κατὰ τὰ νῠν εἰρημένα ζῆν, Phaed. 115 b. So Hom. καϑ' ἡμέτερον νόον, nach unserm Sinne, Il. 9, 108, u. öfter κατὰ μοῖραν, κατ' αἶσαν, κατὰ κόσμον, nach Gebühr, nach Schicklichkeit, wie sich's gebührt; so auch Folgde; zunächst von göttlichen od. Schicksalsbestimmungen u. Orakeln, κατὰ ϑεὸν γάρ τινα ἔτυχον καϑήμενος ἐνταῦϑα Plat. Euthyd. 272 e, vgl. Apol. 22 a; κατὰ ϑεὸν ἥκεις, nach göttlicher Schickung, Her. 8, 85; κατ' ὀμφὰς τὰς Ἀπόλλωνος δότε πέρασιν Soph. O. C. 102; κατ' ὀμφὴν σὴν ἐστάλη 556; κατὰ τὸ χρηστήριον Her. 7, 178; dann: den Gesetzen gemäß, κατὰ νόμους Aesch. Suppl. 238. 385; κατὰ νόμους τοὺς ἐπιχωρίους Her. 1, 35; κατὰ τοὺς νόμους ζῆν Plat. Prot. 326 c; κατὰ νόμον, nach dem Branche, Xen. Cyr. 5, 5, 6 u. sonst oft; – κατὰ τὰς Θεμι-στοκλέους ἐντολάς, nach dem Befehle, Her. 8, 85; κατὰ τὰ παρηγγελμένα Xen. An. 2, 2, 8; κατὰ τὰ συγκείμενα, nach der Verabredung, 7, 2, 7; κατὰ τὰ συνεϑήκατο Her. 5, 112; κατὰ τὰ ἤκουον, nach dem was ich hörte, 2, 49; κατὰ τὸν σὸν λόγον Plat. Gorg. 471 a; – κατὰ νοῦν ἔχει κείνῳ Soph. O. C. 1765, wie κατὰ γνώμαν ἴδρις O. R. 1087, nach Wunsch; κατὰ τὸ εἰκός Xen. Cyr. 8, 7, 9; αἱ συνϑῆκαι, καϑ' ἃς ἐδανείσατο Dem. 25, 69. – Von der Verwandtschaft, ϑρόνους ἔχω κατ' ἀγχιστεῖα τῶν ὀλωλότων Soph. Ant. 174; κατὰ τὴν συγγένειαν Xen. An. 7, 2, 31; vgl. Thuc. 1, 95. 7, 57; προςεχόμενον αὐτῷ κατὰ τὴν μητέρα, von mütterlicher Seite mit ihm verwandt, 1, 127, wie auch Sp., z. B. App. B. C. 2, 143; – κατὰ Πίνδαρον, wie Pindar sagt, Plat. Phaedr. 227 b; καϑ' Ὅμηρον Conv. 174 c; κατὰ τὸν Θουκυδίδην Plut. Dem. 6; – οὐ γὰρ κατὰ τὸ πλεῖν κυβερνήτης καλεῖται, ἀλλὰ κατὰ τὴν τέχνην, in Beziehung auf od. danach benennen, Plat. Rep. I, 341 d, oft im Crat.; – κατὰ λόγον, im Verhältniß, s. λόγος. – In κατὰ τὸν πατέρα ἐπί. βουλός ἐστι τοῖς καλοῖς, Plat. Conv. 203 d, liegt »der Abstammung von seinem Vater nach«, väterlicherseits, wie sein Vater, so. – 7) Aehnlichkeit, Uebereinstimmung, Art u. Weise durch κατά ausgedrückt; κατὰ λοπὸν κρομύοιο, nach Art einer Zwiebelhaut, Od. 19, 233; πατέρα τε καὶ μητέρα εὑρήσεις οὐ κατὰ Μιϑριδάτην τε τὸν βουκόλον καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ Her. 1, 121, nicht nach Mithridates' Art, ganz andere Leute als Mithridates, vgl. 2, 10; Thuc. 2, 62; μέγεϑος κατὰ συκέην μάλιστα, so groß wie, Her. 4, 23; ποταμοὶ οὐ κατὰ Νεῖλον ἐόντες μεγάϑεα 2, 10; ἵνα προςείπω σε κατὰ σέ, nach deiner Art, Plat. Gorg. 467 a; κατ' ἐμαυτόν, nach meiner Art, οὐ πρὸς τοὺς ὑμετέρους λόγους Conv. 199 a; κατὰ τὸν πάππον, wie der Großvater, Parm. 176 c; ὁμολογῶ οὐ κατὰ τούτους εἶναι ῥήτωρ Apol. 17 b; – κατὰ ταὐτά, auf dieselbe Weise, Her. 6, 53; τὸ κατὰ ταὐτόν Plat. Phil. 58 a; κατὰ τί λέγοντες Soph. 222 c; κατὰ πάντα τρόπον, auf alle Weise, Xen. An. 6, 4, 30; κατὰ πολλοὺς τρόπους, auf viele Arten, Cyr. 8, 1, 46. – Aehnl. τὸ ἐμὸν δέος οὐκ ἔστι κατ' ἄνϑρωπον, ist nicht menschlich, Plat. Phil. 12 c; οὐ κατὰ χρυσίον δοκεῖ σοι εἶναι Conv. 112 c; τὸ καϑ' ἡλικίαν, dem Alter angemessen, Arist. eth. 8, 12. – Bes. ὁ κόμπος οὐ κατ' ἄνϑρωπον φρονεῖ, Aesch. Spt. 407, wie λέγω κατ' ἄνδρα, μὴ ϑεὸν σέβειν ἐμέ, wie einen Menschen, nicht wie einen Gott, Ag. 899; ἃ δὴ κατ' ἄνδρα γίγνεται νεανίαν Eur. I. A. 938; u. beim comparat., wenn eine Sache in ihrem Verhältniß zu einer andern betrachtet u. dem Grade nach damit verglichen wird, das lat. quam pro, μεῖζον ἢ κατ' ἄνϑρωπον νοσεῖς, du leidest an übermenschlicher Krankheit, du leidest übermenschlich Großes, Soph. O. C. 604; τοὔργον τόδε μεῖζον ἀνήκει ἢ κατ' ἐμὰν ῥώμαν, es geht über meine Kraft, Tr. 1025; φρονείτω μεῖζον ἢ κατ' ἄνδρα, stolzere Gedanken hegen, als sich für einen Menschen ziemt, Ant. 764; ὅστις μὴ κατ' ἄνϑρωπον φρονεῖ Ai. 748; δοκεῖ μοι ἀμείνων ἢ κατὰ τοὺς περὶ Λυσίαν εἶναι λόγους Plat. Phaedr. 279 a, vgl. Phaed. 94 e; ταῦτα ἴσως μείζω ἐστὶν ἢ κατ' ἐμὲ καὶ σὲ ἐξευρεῖν Crat. 392 e, es geht über unsere Kräfte, ist im Vergleich mit unserer Kraft zu groß, ist zu groß, als daß wir es ausfindig machen könnten; μείζω ἢ κατ' ἄνϑρωπον Rep. II, 359 d; μείζω ἢ κατὰ δάκρυα πεπονϑότες ἤδη, mehr als daß es hinreichend beweint werden könnte, Thuc. 7, 75; πλείω ἤ κατὰ τὸ ἡμέτερον πλῆϑος Xen. Cyr. 4, 5, 40; τίς κρείττων ἢ κατ' ἄνϑρωπον; 8, 7, 2; μεῖζον φορτίον ἢ καϑ' ἑαυτὸν ἀράμενον, eine größere Last als er tragen kann, Dem. 11, 14; εἰ δέ τῳ δοκῶ μείζονας ἢ κατ' ἐμαυτὸν λέγειν λόγους 13, 18; πολλὰ κἀγαϑὰ ὑμᾶς εἰργασμένοι οὐ κατὰ τὰς Μειδίου λειτουργίας 21, 169, nicht so geringfügig wie die Leistungen des Midias; so Sp., wie Pol. τολμηρότερον ἢ κατὰ τὴν ἡλικίαν, als man es von seinem Alter erwarten sollte, 5, 18, 7, vgl. 1, 8, 5. – 8) Allgemeiner, in Rücksicht auf, σὺ δὲ ἀνὴρ καϑ' ἡμᾶς ἐσϑλὸς ὢν ἐπίστασο Soph. Ai. 1878; οὐκ ἔχω εἶπαι κατὰ τὴν Ἀμφιάρεω ἀπόκρισιν Her. 1, 49, wie κατὰ τὴν τροφὴν τῶν παίδων τοσαῦτα ἔλεγον, in Beziehung auf, über die Ernährung, 2, 3; κατὰ μὲν τὸν κρητῆρα οὕτως εἶχε, so verhielt es sich; καϑ' ὃ ἡδέα ἐστίν, ἆρα κατὰ τοῦτο οὐκ ἀγαϑά, ist es in der Beziehung, wo es angenehm ist, nicht gut, Plat. Prot. 351 c; κατὰ τί; inwiefern? 335 d; καϑ' ὅσον, insoweit, 351 c; καϑ' ὅ τι, insofern, daß, Polit. 298 c; auch mit pleonastischem εἶναι, ἐγὼ τούτοις κατὰ τοῦτο εἶναι οὐ ξυμφέρομαι Prot. 317 a; κατά τι, in irgend einer Rücksicht, in irgend einem Stücke, κατὰ πάντα, in allen Stücken; τὸ κατὰ τοῦτον εἶναι Xen. An. 1, 6, 9, in Beziehung auf diesen, was ihn anbelangt. – Dah. dient es oft zur bloßen Umschreibung, die ausdrücklicher als das bloße Nomen od. ein Genitiv an alle einzelnen Beziehungen erinnern soll, τὰ κατὰ τὸν πόλεμον, der Krieg und Alles, was ihn betrifft; τὰ κατὰ τὴν πόλιν, Alles was den Staat betrifft, das Verhältniß, die Lage des Staates; λάχη τὰ κατ' ἀνϑρώπους Aesch. Eum. 300, = ἀνϑρώπων; πάντα τὰ κατ' ἀνϑρώπους, alle menschlichen Verhältnisse, alles Menschliche, 840; τὰ κατὰ τὴν μουσικὴν πάντα Plat. Gorg. 474 a; τῶν κατὰ τὸ σῶμα ἐπιϑυμιῶν, die sich auf den Körper beziehen, die leiblichen, Phaed. 82 c; τὰ καϑ' ὑμᾶς ἐλλείμματα, Fehler von eurer Seite, eure Versehen, Dem. 2, 27; τῷ καϑ' ἑαυτὸν φόβῳ, durch Furcht vor ihm, die er einflößt, 19, 2; τὰ καϑ' ἡμᾶς καλῶς ἔχει, unsere Sachen stehen gut, Xen. Cyr. 7, 1, 16. Von Sp. wird dies noch weiter ausgedehnt, τούτῳ τὸ κατὰ τὸν στόλον ἐνεχείρισεν, er trug ihm den Zug, Alles, was dazu gehörte, auf, Pol. 1, 56, 1, öfter; ὁ κατὰ τὰς ἀρχαιρεσίας χρόνος, die Zeit der Comitien, 1, 52, 2; sogar ἡ κατὰ τὸν ἥλιον ἀνατολή, πορεία, Aufgang, Lauf der Sonne, 3, 113, 1. 9, 15, 6; αἱ κατὰ τὸν Φίλιππον εὐεργεσίαι, des Philipp, 2, 48, 2; ἡ καϑ' Ἡρόδοτον ἱστορία, die Geschichte des Herodot, D. Sic., u. a. Sp. – Manche Umschreibungen der Art sind ganz adverbial geworden u. bei den einzelnen Substantiven bemerkt, κατ' ἰσχύν, kräftig, Aesch. Prom. 212, κατὰ σκότον, im Finstern, heimlich, Soph. Phil. 574, κατ' ὀρϑόν, gerade, recht, O. R. 88, κατ' ὀργήν, erzürnt, Tr. 929, καϑ' ὁρμὴν δρᾶν, eifrig, Phil. 562, καϑ' ἡσυχίαν, ruhig, κατὰ τάχος, eilig, κατὰ κράτος, mit Gewalt, wie κατὰ τὸ ἰσχυρόν, Her. 9, 2, κατὰ πόδα, sogleich, Xen. Hell. 2, 1, 20, κατὰ μέρος, abwechselnd, κατὰ φύσιν, naturgemäß, natürlich, κατὰ τύχην, zufällig, κατὰ μικρόν, κατ' ὀλίγον, allmälig, nach u. nach, κατὰ πολύ, bei weitem, u. ä.
Κατά erleidet bei Dichtern die Anastrophe, wenn es dem Casus, den es regiert, nachsteht, wie Ἀτρειδῶν κάτα, Soph. Ai. 295. 948; auch in tmesi, wenn es dem zugehörigen Verbum nachsteht, wird κάτα geschrieben, ὅτ' ἂν εὐφροσύνη μὲν ἔχῃ κάτα δῆμον, Od. 9, 6 Il. 17, 91.
Bei Dichtern, bes. den älteren Epikern, lautet das Wort auch vor Consonanten κάτ u. erleidet dann Assimilationen, so daß nicht bloß in Zusammensetzungen κάββαλε, κακκείοντες, κάλλιπε, καῤῥέζουσα, κατϑανεῖν geschrieben wird, sondern auch καγγόνυ, καδδέ, καδδύναμιν, für κὰγ γόνυ, κὰδ δέ, κὰδ δύναμιν, u. eben so κακκεφαλῆς, καμμέν u. καμμέσον, καννόμον, καππεδίον, καπφάλαρα, κάῤῥα, καττάδε, καττόν, die sämmtlich besser getrennt geschrieben werden, aber an ihrer Stelle aufgeführt sind. Vor στ u. σχ fällt auch τ aus, in καστορνῦσα, κάσχεϑε. – In καταιβάτης u. ä. hat sich die alte gedehnte Form καταί erhalten.
In der Zusammensetzung bedeutet es – 1) von oben herab, herunter, darauf, am Boden, καταβαίνω, καταβάλλω, καταπίπτω, κατάκειμαι. – 2) entgegen, gegen an, κατᾴδω, καταβοάω, u. bes. eine feindliche Thätigkeit, ein nachtheiliges Einwirken, καταγιγνώσκω, κατηγορέω, καταψηφίζομαι, ver-, miß-. – 3) Verstärkung des ursprünglichen Begriffes, er-, zer-, ver-, κατακόπτω, καταφαγεῖν, κατακτείνω, auch adj., κατάδηλος. – 4) zuweilen giebt es auch einem intr. Verbum transitive Bdtg, καταϑρηνέω, beweinen, beklagen.
-
13 ὄφρα
ὄφρα, nur bei ion. u. dor. Dichtern, selten bei Tragg., – 1) Correlativum zu τόφρα, von einer unbestimmten Zeitdauer, während daß, so lange als; – a) c. indicat.; dem τόφρα im andern Satzgliede ausdrücklich entsprechend, ὄφρα τοὶ ἀμφεπένοντο βοὴν ἀγαϑὸν Μενέλαον, τόφρα δ' ἐπὶ Τρώων στίχες ἤλυϑον, in der Zeit, während die steh mit dem Menelaos beschäftigten, unterdeß drangen die Reihen der Troer heran, Il. 4, 220; ὄφρα μὲν ἠὼς ἦν καὶ ἀέξετο ἱερὸν ἦμαρ, τόφρα μάλ' ἀμφοτέρων βέλε' ἅπτετο, 8, 66, vgl. 9, 550. 11, 84. 12, 195 Od. 9, 56. 10, 125, öfter; auch steht das Satzglied mit τόφρα voran, 4, 289; – auch ohne diese entsprechende Partikel, ἀνδρῶν αὖ μέγ' ἄριστος ἔην Τελαμώνιος Αἴας, ὄφρ' Ἀχιλεὺς μήνιεν, während (der Zeit, daß) Achilles zürnte, Il. 2, 768; ὄφρα μὲν ἐς πόλεμον πωλέσκετο δῖος Ἀχιλεύς, οὐδέποτε Τρῶες πρὸ πυλάων οἴχνεσκον, 5, 788, vgl. 9, 352. 11, 266. 17, 271. 18, 61. 442 Od. 20, 136; βασιλεὺς γὰρ ἦσϑ' ὄφρ' ἔζης, Aesch. Ch. 355. – b) c. conj. u. ἄν oder κε, auf die Gegenwart u. Zukunft gehend, von einem Zeitraume, dessen Ende zwar nicht bestimmt angegeben wird, aber von der Beendigung der Thätigkeit bedingt ist, welche durch das Verbum ausgedrückt ist, ὄφρ' ἂν ἐγὼ πολεμήϊα τεύχεα δύω, τόφρ' ὑμεῖς εὔχεσϑε Διΐ, so lange ich die Rüstungen anlege, flehet ihr, worin zugleich liegt, bis ich sie angelegt haben werde, mit dem Fertigsein der Rüstung soll auch das Gebet aufhören, Il. 7, 193; οὐ δέ ποτ' ἶσα ἔσσεται, ὄφρα κεν ἥγε διατρίβῃσιν Ἀχαιούς, Od. 2, 203, worin noch bestimmter der erste Satz von dem Schlusse des zweiten abhängig gemacht wird, wie ib. 123 τόφρα γὰρ οὖν βίοτον ἔδονται, ὄφρα κε κείνη τοῠτον ἔχῃ νόον, sie werden nicht eher aufhören, das Gut zu verzehren, ehe jene nicht ihren Sinn geändert haben wird; ἀνέρες ἔστε, ὄφρ' ἂν ἐγὼ βείω προτὶ Ἴλιον, Il. 6, 113, vgl. 17, 186. 18, 409. 22, 387; mit ἄν u. κεν, ὄφρ' ἂν μέν κεν ὁρᾷ Ἀγαμέμνονα ϑύνοντ' ἐν προμάχοισιν, τόφρ' ἀναχωρείτω, Il. 11, 187. 202, vgl. Od. 5, 361. 6, 259; so hat Plat. Phaedr. 264 d in einem Ep. ὄφρ' ἂν ὕδωρ τε νάῃ, wo in der Anth. VII, 153, wo es dem Hom. oder Cleobul. zugeschrieben wird, ἔςτ' ἄν steht. So lesen Spitzner und Bekker auch Il. 24, 553 μή μέ πω ἐς ϑρόνον ἷζε, ὄφρα κεν Ἕκτωρ κῆται für die vulg. κεῖται. – Auch der conj. ohne ἄν folgt : ἔνϑα φίλ' ὀπταλέα κρέα ἔδμεναι, ὄφρ' ἐϑέλητον, Il. 4, 348, so lange ihr nur wollt; οὐ μὲν γάρ ποτέ φησι κακὸν πείσεσϑαι ὀπίσσω, ὄφρ' ἀρετὴν παρέχωσι ϑεοί, καὶ γούνατ' ὀρώρῃ, Od. 18, 132; auch Soph. El. 218 ch. οὐ σχήσω ταύτας ἄτας, ὄφρα με βίος ἔχῃ, d. i. so lange ich lebe; – u. so auch in Bezug auf die Vergangenheit, τὸν μέν τ' ἤλυξε πόδεσσιν φεύγων, ὄφρα γούνατ' ὀρώρῃ, Il. 11, 476, u. im Gleichniß, ἔμενον, νεφέλῃσιν ἐοικότες, ἅςτε Κρονίων νηνεμίης ἔστησεν, ἀτρέμας, ὄφρ' εὕδῃσι μένος Βορέαο, 5, 522, worin immer ein Hinüberführen in die Gegenwart liegt, und das Ende des Zeitraumes nicht als ein schon bestimmt gegebenes ausgesprochen wird. – 2) in vielen Fällen kann es, in Beziehung auf ein bestimmtes Ziel der Zeitdauer, durch bis, bis daß übersetzt werden u. wird auch hier – a) mit dem indic. verbunden, wenn ein wirkliches Factum angegeben wird, das in die Vergangenheit fällt, gew. ind. aor.; ἤϊεν, ὄφρα μέγα σπέος ἵκετο, bis er zur Höhle gelangte, Od. 5, 57, vgl. 9, 465. 15, 551. 23, 192; ὄφρα καὶ αὐτὼ κατέκταϑεν, bis auch sie selbst getödtet wurden, ll. 5, 557. 10, 488 u. öfter; – b) c. conj. aor., ein bedingtes Ziel ausdrückend, also auf die Zukunft gehend, ἔχει κότον, ὄφρα τελέσσῃ, er hegt den Zorn, bis er ihn vollendet, befriedigt haben wird, Il. 1, 82. 14, 87. 16, 10; auch tritt ἄν noch hinzu, μίμνετε, ὄφρα κε δῶρα ἐκ κλισίης ἔλϑῃσι, so lange, bis die Geschenke gekommen sein werden, 19, 190, vgl. 6, 258. 10, 444. 15, 23; u. so Aesch. τοῖς ὁμαρτεῖν, ὄφρ' ἄν γᾶν ὑπέλϑῃ, Eum. 323. Auch in dieser Bdtg entspricht τόφρα, Il. 1, 509 τόφρα δ' ἐπὶ Τρώεσσι τίϑει κράτος, ὄφρ' ἂν Ἀχαιοὶ υἱὸν ἐμὸν τίσωσιν, so lange verleihe den Troern Obergewalt, bis daß die Achäer meinen Sohn geehrt haben werden. – Absolut steht ὄφρα z. B. Il. 15, 547, ὁ δ' ὄφρα μὲν εἰλίποδας βοῦς βόσκε – · αὐτὰρ ἐπεὶ Δαναῶν νέες ἤλυϑον, bis dahin, so lange weidete er die Rinder; aber als die Schiffe gekommen waren – (also eigtl. bis die Schiffe kamen); – Ap. Rh. 2, 804 vrbdt sogar ἐϋξείνοισιν – ἀντιάοιτε ἀνδράσιν, ὄφρ' αὐτοῖο ποτὶ στόμα Θερμώδοντος, bis zur Mündung, eigtl. bis ihr zur Mündung gekommen sein werdet. – 3) die Absicht ausdrückend, damit, auf daß; – a) nach einem Präsens od. Futurum, also auf die Gegenwart od. Zukunft bezüglich, c. conj., τόνδε δ' ἐῶμεν αὐτοῠ ἐνὶ Τροίῃ γέρα πεσσέμεν, ὄφρα ἴδηται, Il. 2, 236; εἰ δ' ἄγε τοι κεφαλῇ κατανεύσομαι, ὄφρα πεποίϑῃς, 1, 524; Ἑρμείαν ὀτρύνομεν (hortat). ὄφρα τάχιστα εἴπῃ, Od. 1, 85; febr gew. bei Hom. auch nach dem imper. aor., ἐμοὶ γέρας αὐτίχ' ἑτοιμάσατ', ὄφρα μὴ οἶος Ἀργείων ἀγέραστος ἔω, Il. 1, 118. Oft erscheint, wie auch sonst, dieser conj. mit kurzem Modusvocal dem indic. fut. gleich, ὄφρα ἱλάσσεαι Il. 1, 147, ὄφρ' ἱλασόμεσϑα 444, wo vorangeht πρό μ' ἔπεμψεν ἄναξ – παῖδά τε σοὶ ἀγέμεν, Φοίβῳ ϑ' ἱερὴν ἑκατόμβην ῥέξαι; ὄφρ' ἱερεύσομεν 6, 308; ἀλλὰ μέν', ὄφρα γέροντος ἀπώσομεν ἄγριον ἄνδρα 8, 96; ἀρησόμεϑα 9, 172; obwohl die Vergleichung mit ϑάρσυνον δέ οἱ ἦτορ ἐνὶ φρεσίν, ὄφρα καὶ Ἕκτωρ εἴσεται, 16, 243, wie ὄφρα οἱ ἤ τι ἔπος ὑποϑήσεαι Od. 4, 163, ὄφρα με μήτηρ ὄψεται 17, 6 dafür spricht, daß ὄφρα wie ὅπως auch mit dem indic. fut. verbunden wird, wie auch Pind. vrbdt ὄφρα κελαδήσετε, P. 11, 9, ὄφρα αἰνἐσω, Ol. 7, 15; obwohl Ol. 6, 23 ὄφρα βάσομεν ὄκχον ἵκωμαί τε der conj. ist, den er sonst braucht, wie P. 4, 2; Hom. setzt auch hier ἄν hinzu, ἄγ' ἐς πόλιν, ὄφρ' ἄν ἐκεῖϑι δαῖτα πτωχεύῃ, Od. 17, 10. – b) auch nach dem aor. steht der conj.; τίπτ' αὖτ', ὦ δύστηνε, ἤλυϑες, ὄφρα ἴδῃ, Od. 11, 93; τοὔνεκα γὰρ καὶ πόντον ἐπέπλως, ὄφρα πύϑηαι πατρός, 3, 15, vgl. 9, 13. 6, 172; Il. 5, 327 ἀχλὺν ἀπ' ὀφϑαλμῶν ἕλον, ὄφρ' εὖ γιγνώκῃς, woraus Plat. Alc. II a. E. indirect macht φησὶ τὴν Ἀϑηνᾶν ἀπὸ τῶν ὀφϑαλμῶν ἀφελεῖν τὴν ἀχλύν, ὄφρ' εὖ γιγνώσκοι; häufig bei sp. D., ἔκ τ' ἔπεσον, ὄφρα γένωμαι παίγνιον, Callim. 31 ( App. 45); Theodorid. 2 (VI, 224); oft bei Ap. Rh., der sogar ὄφρα μή nach πέρι γὰρ δίεν hat, 4, 181. – c) nach Präteritis auch mitdem op t at.; ᾤχετο φάρμακον διζήμενος, ὄφρα οἱ εἴη ἰοὺς χρίεσϑαι, Od. 1, 260; ἔνϑα κατέσχετο, ὄφρ' ἕταρον ϑάπτοι, 3, 284; Il. 4, 300. 6, 170 u. öfter; Hes. Th. 128; λιτάς τ' ἐπαοιδὰς ἐκδιδάσκησεν σοφὸν Αἰσονίδαν, ὄφρα Μηδείας τοκέων ἀφέλοιτ' αἰδῶ, Pind. P. 4, 217, vgl. 12, 20 I. 3, 72; ὄφρα μὴ γένοιτο, P. 5, 62; sp. D., wie Ep. ad. 716 a (App. 316).
-
14 ἠϊών
ἠϊών, όνος, ἡ, dor. ἀϊών, att. u. p. zsgzgn ᾐών, ᾀόσι, Mosch. 3, 37, das Ufer, gew. Meeresufer, Strand, ὅϑι κύματ' ἐπ' ἠϊόνος κλύζεσκον, Il. 23, 61. 17, 265; ἠϊόνας τε παραπλῆγας λιμένας τε ϑαλάσσης Od. 5, 418; ἠϊόνες ἅλιαι Eur. Tr. 828; ποντίων σάλων ᾐόσιν ἁρματεύσας Or. 995; in dor. Form Pind. I. 1, 45 (wie Theocr. oft, u. Aesch. Ag. 1130); – Her. 8, 96; ἐναυμάχησαν περὶ Ἄβυδον κατὰ τὴν ἠϊόνα Xen. Hell. 1, 1, 3; Sp. – Seltener vom Ufer der Flüsse, εὐρείας ποταμοῖο, ηϊόνας, Ap. Rh. 2, 659. 4, 130; ἐπὶ ταῖς ἠϊόσι τοῠ Τιβέριος D. Hal. 4, 27. – Nach Hesych. auch ὀφϑαλμῶν τὰ ὑποκάτω, wie Poll. 2, 71 πᾶσα ἡ τῶν ὀφϑαλμῶν περιγραφή, vielleicht aus einer Dichterstelle.
-
15 χεω
эп. тж. χείω (aor. ἔχεα - эп. тж. ἔχευα и χεῦα; aor. 1 pass. ἐχύθην) тж. med.1) лить, струить, проливать(ὕδωρ ἐπὴ χεῖρας Hom.; δάκρυα ἀπ΄ ὀφθαλμῶν Eur.)
αἷμα χυθὲν σιδάρῳ Eur. — пролитая железом кровь;χρατῆρα οἴνου χεῖσθαι Plut. — наливать чашу вина2) ( о дожде или снеге) проливать, посылать(χέει ὕδωρ Ζεύς или Ζεὺς χέει Hom.; Βορέας χιόνα χέει Eur.)
3) культ. возливать, совершать возлияниеχοέν χεῖσθαι νεκύεσσιν Hom. — совершать возлияния умершим;
πατρὸς χ. λουτρά Soph. — совершать возлияния (покойному) отцу;τύμβῳ χ. χοάς Aesch. — совершать возлияния на могилу4) разливать, распространятьκατὰ ὀφθαλμῶν κέχυτ΄ ἀχλύς Hom. — тьма застлала очи;
πολλέν ἠέρα χ. Hom. — окутать густым туманом;πάλιν χύτο ἀήρ Hom. — туман отхлынул (расступился);δένδρεα κατάκρηθεν χέε καρπόν Hom. — деревья сверху донизу были покрыты плодами;πάγου χυθέντος Soph. — когда лед покрывает (все);ἐχεύατο πόντον ἔπι φρίξ Hom. — зыбь покрыла море;Μυρμιδόνες ἐχέοντο Hom. — мирмидоняне хлынули толпами;ἀμφὴ δεσμοὴ ἔχυντο Hom. — вокруг (них) были раскинуты оковы, т.е. они были отовсюду окружены крепкой сетью;ὕπνον ἐπὴ βλεφάροισιν χ. Hom. — насылать сон на вежды;κάλλος χ. κατά τινος Hom. — придать красоту чему-л.;ἀμφὴ δέ οἱ θάνατος χύτο Hom. — смерть объяла его;κεχυμένος εἴς τι Luc. — целиком отдавшийся чему-л.5) наваливать, сыпать, насыпать(ἄλφιτά τινι Hom.)
φύλλα χαμάδις χ. Hom. — усыпать землю (сорванной) листвой;χ. καλάμην χθονί Hom. — устилать землю сжатыми колосьями;δούρατα χ. Hom. — пускать множество копий;χ. σῆμα или τύμβον Hom. — насыпать погребальный холм;κόνιν αἰθαλόεσσαν χεῖσθαι κὰκ (= κατὰ) κεφαλῆς Hom. — посыпать пеплом свою голову;κρέα εἰν ἐλεοῖσι χ. Hom. — наваливать куски мяса на столы;αἱ ὄϊες ἀγχιστῖναι ἐπ΄ ἀλλήλῃσι κέχυνται Hom. — овцы, сбившись в кучу, упали друг на друга;ἀμφ΄ αὐτῷ χυμένη Hom. — обвившись вокруг него;ἀμφὴ υἱὸν ἐχεύατο πήχεε Hom. — она обхватила сына руками;ἥ γῆ χεῖται Xen. — земля сыпуча (рыхла);τὰ παρὰ φύσιν κεχυμένα Plat. — ненормальная рыхлость6) ронять, бросать(τι ἔραζε Hom.)
πλόκαμος κεχυμένος Eur. — ниспадающие кудри7) ( о звуке) издавать, испускать(φθόγγον Aesch.)
χέει φωνέν παῖδ΄ ὀλοφυρομένη Hom. — (Аэдона) в песне оплакивает сына;εὐκταῖα χ. Aesch. — петь молитвы -
16 οφθαλμός
ο1) прям., перен. глаз; око (книжн.); 2) почка, глазок (у растений); 3) полигр, очко;§ οφθαλμός αντί οφθαλμού — око за око;
κλείνω τούς οφθαλμούς — закрывать глаза (на что-л.);
έχω προ των οφθαλμών μου — иметь в виду;
υπό τούς οφθαλμούς μου — перед моими глазами, передо мной;
ενώπιον των οφθαλμών — на глазах у всех, перед глазами;
εν ριπή οφθαλμού — моментально, в мгновение ока;
διά γυμνού οφθαλμού — невооружённым глазом;
αποστρέφω τούς οφθαλμούς μου — отводить глаза, не желать видеть
-
17 κατά
κατά [(A)][ κᾰτᾰ], poet. καταί acc. to A.D.Synt.309.28, found in Compds., as καταιβάτης: Prep. with gen. or acc.:—A downwards.A WITH GEN.,I denoting motion from above, down from, βῆ δὲ κατ' Οὐλύμποιο καρήνων, κατ' Ἰδαίων ὀρέων, βαλέειν κ. πέτρης, Il. 22.187, 16.677, Od.14.399;κατ' οὐρανοῦ εἰλήλουθας Il.6.128
; καθ' ἵππων ἀΐξαντε ib. 232;δάκρυα.. κ. βλεφάρων Χαμάδις ῥέε 17.438
;ἵεις σαυτὸν κ. τοῦ τείχους Ar.V. 355
;ἁλόμενοι κ. τῆς πέτρας X.An.4.2.17
;κ. τῶν πετρῶν ὦσαι Pl.Phdr. 229c
;κ. κρημνῶν ῥιφέντες Id.Lg. 944a
:— for κατ' ἄκρης v. ἄκρα:Μοῖσα κ. στόματος Χέε νέκταρ Theoc.7.82
(but perh. in sense 11.1).1 down upon or over,κ. Χθονὸς ὄμματα πήξας Il.3.217
; of the dying, κατὰ.. ὀφθαλμῶν κέχυτ' ἀχλύς a cloud settled upon the eyes, 5.696, cf. 20.321;τὸν δὲ κατ' ὀφθαλμῶν.. νὺξ ἐκάλυψεν 13.580
; φᾶρος κὰκ κεφαλῆς εἴρυσσε down over.., Od.8.85; [ κόπρος]κ. σπείους κέχυτο.. πολλή 9.330
; ὕδωρ κ. Χειρός, v. Χείρ; μύρον κ. τῆς κεφαλῆς καταχέαντες Pl.R. 398a;νάρκη μου κ. τῆς Χειρὸς καταχεῖται Ar.V. 713
;κ. τῆς τραπέζης καταπάσας τέφραν Id.Nu. 177
; ξαίνειν κ. τοῦ νώτου πολλὰς [ πληγάς] D.19.197;ἐσκεδασμένοι κ. τῆς Χώρας Plb.1.17.10
;οἱ κ. νώτου πονοῦντες Id.3.19.7
;ῥόπαλον ἤλασα κὰκ κεφαλῆς Theoc.25.256
; κ. κόρρης παίειν, = ἐπὶ κόρρης, Luc.Cat.12, al.b Geom., along, upon, πίπτειν κατ' [ εὐθείας] Archim.Sph.Cyl.1 Def.2; αἱ γωνίαι κ. κύκλων περιφερειῶν ἐνεχθήσονται will move on.., ib.1.23, al., cf. Aristarch.Sam.1.2 down into,νέκταρ στάξε κ. ῥινῶν Il.19.39
; of a dart,κ. γαίης ᾤχετο 13.504
, etc.; ;ψυχὴ κ. Χθονὸς ᾤχετο 23.100
; κ. γᾶς underground, Pi.O.2.59; κατ' ὕδατος under water, Hdt.2.149; [ ποταμὸς]δὺς κ. τῆς γῆς Pl.Phd.
113c, cf. Ti. 25d;κ. γῆς σύμεναι A.Eu. 1007
(anap.); κ. Χθονὸς κρύψαι to bury. S.Ant.24; ὁ κ. γῆς one dead and buried, X.Cyr.4.6.5;οἱ κ. Χθονὸς θεοί A.Pers. 689
, etc.;θεοὶ<οἱ> κ. γᾶς Id.Ch. 475
(lyr.), etc.; so κ. θαλάσσης ἀφανίζεσθαι, καταδεδυκέναι, Hdt.7.6, 235; also βᾶτε κατ' ἀντιθύρων go down by or through.., S.El. 1433.3 later, towards a point, τοξεύειν κ. σκοποῦ to shoot at, Hdn.6.7.8;κατ' ἰχνῶν τινος ὁδεύειν Luc.Rh.Pr.9
.4 of vows or oaths, by,καθ' ἡμῶν ὀμνύναι D.29.26
, cf. 54.38;ἐπιορκήσασα κ. τῶν παίδων Lys.32.13
; esp. of the victims, etc., over which the oath is taken, ὀμνυόντων τὸν ἐπιχώριον ὅρκον καθ' ἱερῶν τελείων Foed. ap. Th.5.47, cf. Arist.Ath.29.5, Foed.Delph.Pell.1A9, etc.;κ. τῶν νικητηρίων εὐξάμενοι D.Ep.1.16
; also κατ' ἐξωλείας ὀμνύναι to imprecate destruction on oneself, Id.21.119;κατ' ἐξ. ἐπιορκεῖν Id.57.22
.b to make a vow towards, i.e. make a vow of offering..,κ. Χιλίων εὐχὴν ποιήσασθαι Χιμάρων Ar. Eq. 660
.5 in hostile sense, against, A.Ch. 221, S.Aj. 304, etc.;κ. πάντων φύεσθαι D.18.19
; esp. of judges giving sentence against a person, A.Th. 198, S.Aj. 449, etc.;ψεύδεσθαι κατά τινος Lys.22.7
;λέγειν κατά τινος κακά S.Ph.65
, cf. X.HG1.5.2, etc.; of speeches, [ λόγος] κ. Μειδίου, etc. (opp. πρὸς Λεπτίνην, in reply to L.);δῶρα εἰληφέναι κατά τινος Din.3.6
, cf. 18.6 of Time, for,μισθοῦν κ. εἴκοσι ἐτῶν IG12.94.37
; κ. βίου for life, Tab.Heracl.1.50;κὰπ παντὸς Χρόνοι IG9(2).517.20
([place name] Larissa ) (butκ. παντὸς τοῦ Χρόνου σκέψασθε D. 22.72
falls under 7);κ. παντὸς τοῦ αἰῶνος ἀείμνηστον Lycurg.7
.7 in respect of, concerning,μὴ κατ' ἀνθρώπων σκόπει μόνον τοῦτο Pl. Phd. 70d
;κ. τῶν ἄλλων τεχνῶν τοιαῦτα εὑρήσομεν Id.Sph. 253b
; οἱ κ. Δημοσθένους ἔπαινοι praises bestowed on D., Aeschin.3.50; ἐρεῖν or λέγειν κατά τινος to say of one, Pl.Ap. 37b, Prt. 323b, etc.;εἰ κ. θηλείας φαίης A.D.Synt.198.10
;εἴπερ ἕν γέ τι ζητεῖς κ. πάντων Pl.Men. 73d
, cf. 74b;ὅπερ εἴρηται καθόλου κ. πασῶν τῶν πολιτειῶν Arist.Pol. 1307b2
; freq. in the Logic of Arist., κατά τινος λέγεσθαι or κατηγορεῖσθαι to be predicated of.., Int.16b10, Cat. 1b10, etc.; καταφῆσαί (or ἀποφῆσαί) τι κατά τινος to affirm (or deny) of.., Metaph. 1007b21; soκ. τινὸς ὑπάρχειν Int. 16b13
: and in Adv. καθόλου (q.v.).B WITH Acc.,I of motion downwards, κ. ῥόον down stream, Od.14.254, Il.12.33; opp. ἀνὰ τὸν ποταμόν, Hdt.2.96; κ. τὸν ποταμόν, κ. τὸ ὑδάτιον, Id.1.194, Pl.Phdr. 229a; κατ' οὖρον ἰέναι, ῥεῖν, down (i.e. with) the wind, A.Th. 690, S.Tr. 468; κ. πνεῦμα, κατ' ἄνεμον ἵστασθαι to leeward, Arist.HA 535a19, 560b13, Dsc.4.153.2 with or without signf. of motion, on, over, throughout a space, freq. in Hom.,καθ' Ἑλλάδα καὶ μέσον Ἄργος Od.1.344
; κατ' Ἀχαΐδα, κ. Τροίην, Il.11.770, 9.329;κατ' ἠερόεντα κέλευθα Od.20.64
; κ. πόντον, κῦμα, ὕλην, Il.4.276, 6.136, 3.151;κ. πτόλιν Od.2.383
; κ. ἄστυ, οἶκον, Il.18.286, 6.56; κ. ὅμιλον, στρατόν, 3.36, 1.229; κ. κλισίας τε νέας τε ib. 487;πόλεμον κάτα δακρυόεντα 17.512
; κ. ὑσμίνην, μόθον, κλόνον, 5.84, 18.159, 16.331;τὸ ὕδωρ κ. τοὺς ταφροὺς ἐχώρει X.Cyr.7.5.16
, etc. (in later Gr.of motion to a place,κ. τὴν Ἰταλίαν Zos.3.1
);καθ' Ἑλλάδα A.Ag. 578
;κ. πτόλιν Id.Th.6
;αἱ σκηναὶ αἱ κ. τὴν ἀγοράν D.18.169
;τὰ κατ' ἀγροὺς Διονύσια Aeschin.1.157
, etc.;κ. τὸ προάστιον Hdt.3.54
;τύμβον κατ' αὐτόν A. Th. 528
, cf. Supp. 869 (lyr.): Geom., at a point, Euc.1.1,al.; τέμνειν [ σφαῖραν] κ. κύκλον in a circle, Archim.Aren.1.17; also, in the region of,οἱ κ. τὸν ἥλιον γινόμενοι ἀστέρες Gem.12.7
: freq. in Hom. in describing the place of a wound, βαλεῖν κ. στῆθος, γαστέρα, etc., Il.11.108, 16.465, al.;νύξε κ. δεξιὸν ὦμον 5.46
;οὔτασε κατ' ἰσχίον 11.339
; so βαλεῖν κατ' ἀσπίδα, κ. ζωστῆρα, 5.537, 615; βέλος κ. καίριον ἦλθεν struck upon a vital part, v.l. in 11.439: metaph.,ἄχος κ. φρένα τύψε 19.125
: generally, κ. φρένα καὶ κατὰ θυμόν in heart and soul, 4.163, al.3 opposite, over against,κ. Σινώπην πόλιν Hdt.1.76
, cf. 2.148, Th.2.30, etc.;ἀνὴρ κατ' ἄνδρα A.Th. 505
;μολὼν.. μοι κ. στόμα Id.Ch. 573
;κατ' ὀφθαλμούς τινος LXX 2 Ki.12.11
;οἱ μὲν Ἀθηναῖοι κ. Λακεδαιμονίους ἐγένοντο X.HG4.2.18
; κατ' Ἀχαιοὺς ἀντετάχθησαν ibid.;ἐν συμποσίῳ.., περίμενε, μέχρις ἂν γένηται κατὰ σέ Epict.Ench. 15
, cf. D.L.7.108.II distributively, of a whole divided into parts, κρῖν' ἄνδρας κ. φῦλα, κ. φρήτρας by tribes, by clans, Il.2.362; κ. σφέας μαχέονται by themselves, separately, ib. 366, cf. Th.4.64;ἐσκήνουν κ. τάξεις X.Cyr.2.1.25
;αὐτὴ καθ' αὑτήν A.Pr. 1013
; κ. κώμας κατοικημένοι in separate villages, Hdt.1.96; κατ' ἑωυτοὺς ἕκαστοι ἐτράποντο each to his own home, Id.5.15; κ. πόλεις ἀποπλεῦσαι, διαλυθῆναι, Th.1.89, 3.1:στρατιὰ κ. ἕνδεκα μέρη κεκοσμημένη Pl.Phdr. 247a
; laterοἱ κατ' ἄνδρα λόγοι PLond.2.259.72
(i A. D.), cf. D.Chr.32.6, etc.;ἡ κατ' οἰκίαν ἀπογραφή PLond.3.904.20
(ii A.D.), etc.; κατ' ἔπος word by word, Ar.Ra. 802; κατ' ὄνομα individually, 3 Ep.Jo.15, etc.; παῖδα κ. κρήνην at each fount a boy, Lyr.Alex.Adesp.37.13, cf. POxy 2108.9 (iii A.D.).2 of Time, καθ' ἡμέραν, κατ' ἦμαρ, day by day, daily, v. ἡμέρα 111; καθ' ἑνιαυτόν, κατ' ἔτος, Test.Epict.6.24, Ev.Luc.2.41, etc.;κ. μῆνα POxy.275.18
(i A.D.).3 of Numbers, by so many at a time, καθ' ἕνα one at a time, individually, Hdt.7.104 (later detailed list,PTeb.
47.34 (ii B.C.), etc.); κ. μίαν τε καὶ δύο by ones and twos, Hdt.4.113; ; ; κ. τὰς πέντε καὶ εἴκοσι μνᾶς πεντακοσίας δραχμὰς εἰσφέρειν to pay 500 drachmae on every 25 minae, D.27.7;κ. διακοσίας καὶ τριακοσίας ὁμοῦ τι τάλαντον διακεχρημένον
in separate sums of and 300 drachmae, Id.27.11; of ships, κ. μίαν (sc. ναῦν) in column, Th.2.90;κ. μίαν ναῦν ἐπιτάττειν Plb.1.26.12
, cf. Th.2.84: Geom., μετρεῖν, μετρεισθαι κατά.. , measure, be measured a certain number of times, Euc.7 Def.8,9,al.; μετρεῖν κ. τὰς ἐν τῷ Β μονάδας as many times as there are units in B, Id.7.16.III of direction towards an object or purpose, πλεῖν κ. πρῆξιν on a business, for or after a matter, Od. 3.72, 9.253; πλάζεσθαι κ. ληΐδα to rove in search of booty, 3.106; κ.ληΐην ἐκπλῶσαι Hdt.2.152
;ἔβη κ. δαῖτα Il.1.424
;ἐπιδημεῖν κατ' ἐμπορίαν IG22.141.32
, cf. Arist.Ath.11.1; κ. Χρέος τινὸς ἐλθεῖν come to seek his help, consult him, Od.11.479, etc.;ἵεται κ. τὴν φωνήν Hdt.2.70
; κ. θέαν ἥκειν to have come for the purpose of seeing, Th.6.31;κ. πλοῦν ἤδη ὤν Id.7.31
;καθ' ἁρπαγὴν ἐσκεδασμένοι X.An.3.5.2
; κ. τί; for what purpose? why? Ar.Nu. 239.2 of pursuit,κ. πόδας τινὸς ἐλαύνειν Hdt.9.89
; simply κ. τινά after him, Id.1.84;ἰέναι κ. τοὺς ἄλλους Id.9.53
; κατ' ἴχνος on the track, S.Aj.32, A.Ag. 695 (lyr.);ὥσπερ κατ' ἴχνη κ. τὰ νῦν εἰρημένα ζῆν Pl.Phd. 115b
.3 Geom., in adverbial phrases, κ. κάθετον in the same vertical line, Archim. Quadr.6; κατ' εὐθεῖάν τινι in the same straight line with.., Papp. 58.7.IV of fitness or conformity, in accordance with,κ. θυμόν Il.1.136
; καθ' ἡμέτερον νόον after our liking, 9.108;κ. νόον πρήξωμεν Hdt.4.97
; κ. μοῖραν as is meet and right, Il.1.286; κατ' αἶσαν, κ. κόσμον, 10.445, 472;κ. νόμον Hes.Th. 417
;κὰν νόμον Pi.O.8.78
;κ. τοὺς νόμους IG22.1227.15
; αἰτίαν καθ' ἥντινα for what cause, A.Pr. 228; κατ' ἔχθραν, κ. φθόνον, for (i.e. because of) hatred, envy, Id.Supp. 336, Eu. 686; καθ' ἡδονήν τι δρᾶν, ποιεῖν, do as one pleases, Th. 2.37,53;κ. τὸ ἔχθος τὸ Θεσσαλῶν Hdt.8.30
, cf. 9.38; κ. φιλίαν, κατ' ἔχθος, Th.1.60, 103, etc.; κατ' ἄλλο μὲν οὐδέν, ὅτι δέ.. for no other reason but that.., Pl.Phdr. 229d; κ. δύναμιν to the best of one's power, Hdt.3.142, etc. ( κὰδ δ. Hes.Op. 336); κ. τρόπον διοικεῖν arrange suitably, Isoc.2.6,al.; κατ' εὐνοίην with goodwill, Hdt.6.108;κ. τὰ παρηγγελμένα X.An.2.2.8
, etc.; in quotations, according to,κατ' Αἰσχύλον Ar.Th. 134
;κ. Πίνδαρον Pl.Phdr. 227b
, etc.2 in relation to, concerning, τὰ κατ' ἀνθρώπους = τὰ ἀνθρώπινα, A.Eu. 930, 310;τὰ κ. τὸν Τέλλον Hdt.1.31
; τὰ κ. τὴν Κύρου τελευτήν ib. 214; τὰ κ. πόλεμον military matters, Aeschin.1.181; αἱ κ. τὴν πόλιν οἰκονομίαι (opp. αἱ πολεμικαὶ πράξεις ) the management of public affairs, Din. 1.97;τὰ κ. τὰς θυσίας SIG506.7
(Delph., iii B.C.); so τὸ κατ' ὑμέας as far as concerns you, Hdt.7.158; τὸ κατ' ἐμέ as far as I am concerned, D.18.247; κ. τοῦτο in this respect, Hdt.5.3, etc.; κ. ταὐτά in the same way, Id.2.20; καθ' ὅτι so far as, Th.1.82, etc.3 in Comparisons, corresponding with, after the fashion of, κρομύοιο λοπὸν κ. like the coat of an onion, dub. in Od.19.233;μέλος κ. Φοίνισσαν ἐμπολὰν πέμπεται Pi.P.2.67
; κ. Μιθραδάτην answering to the description of him, Hdt.1.121; τὴν ἰδέαν κ. πνιγέα like an oven in appearance, Ar.Av. 1001; κηδεῦσαι καθ' ἑαυτόν to marry in one's own rank of life, A.Pr. 890;οὐ κατ' ἄνθρωπον φρονεῖν Id.Th. 425
;λέγω κατ' ἄνδρα, μὴ θεόν, σέβειν ἐμέ Id.Ag. 925
; οὐ κατὰ σέ none of your sort, Chionid.1 (but ἵνα προσείπω σε κατὰ σέ to address you in your own style, Pl.Grg. 467c);τὸ κατ' ἐμὲ καὶ οὐ κατ' ἐμέ Arr.Epict.1.28.5
;οὐ κ. τὰς Μειδίου λῃτουργίας D.21.169
;ἡ βασιλεία κ. τὴν ἀριστοκρατίαν ἐστί Arist.Pol. 1310b3
: freq. after a [comp] Comp.,μέζων ἢ κατ' ἀνθρώπων φύσιν Hdt.8.38
, cf. Pl.Ap. 20e, etc.; μείζω ἢ κ. δάκρυα too great for tears, Th.7.75; ἤθεα βαθύτερα ἢ κ. Θρήϊκας morerefined than was common among the Thracians, Hdt.4.95.V by the favour of a god, etc.,κ. δαίμονα Pi.O.9.28
, cf. P.8.68;κ. θεῖον Ar.Eq. 147
codd. (κ. θεὸν Cobet);κ. τύχην τινά D.48.24
.VI of round numbers (v. infr. v11.2), nearly, about,κ. Χίλια ἑξακόσια ἔτεα 1600
years more or less, Hdt.2.145, cf. 6.44, al.; κατ' οὐδέν next to nothing, Pl.Plt. 302b.VII of Time, during or in the course of a period,κ. τὸν πόλεμον Hdt.7.137
; καθ' ἡμέραν, κατ' ἦμαρ, by day, A. Ch. 818, Ag. 668;κατ' εὐφρόνην Id.Pers. 221
; κ. Χειμῶνα, κ. θερείαν, PLille 1r14 (iii B.C.), PTeb.27.60 (ii B.C.).2 about,κ. τὸν αὐτὸν τοῦτον Χρόνον Hdt.3.131
, etc.;κ. τοὺς θανάτους τῶν βασιλέων Id.6.58
; esp. with names of persons, κ. Ἄμασιν βασιλεύοντα about the time of Amasis, Id.2.134;κ. τὸν κ. Κροῖσον Χρόνον Id.1.67
; οἱ κατ' ἐκεῖνον (sc. τὸν Ἀλκιβιάδην)ὑμέτεροι πρόγονοι D.21.146
(v.l. κατ' ἐκ. τὸν Χρόνον); κ. τοὺς Ἡρακλείδας X.Lac.10.8
; οἱ καθ' ἑαυτοὺς ἄνθρωποι their contemporaries, Id.Mem.3.5.10.3 καθ' ἕτος this year, SIG 284.24 (Erythrae, iv B.C.), OGI458.64 (i B.C./iA.D.), CIG3641b5,38 ([place name] Lampsacus).VIII periphrastically with abstract Subst., κατ' ἡσυχίην, κ. τάχος, = ἡσύχως, ταχέως, Hdt.1.9,7.178; κ. κράτος by force, X.HG2.1.19, etc.; κ. μέρος partially, Arist.Po. 1456a16; individually, severally, Pl.Tht. 157b, Lg. 835a; κ. φύσιν naturally, Hdt. 2.38, Pl.R. 428e; κ. τὴν τέχνην skilfully, Luc.DDeor.20.7; οὔτ' ἐμοὶ λέγειν καθ' ἡδονήν [ ἐστι] it is not pleasant for me to tell you, A.Pr. 263.C Position: κατά may follow both its cases, and is then written with anastr. κάτα, as Il.20.221, etc.; so also in tmesi, when it follows its Verb, 17.91.D abs. as ADV. in all the above senses, esp. like κάτω, downwards, from above, down, freq. in Hom.I downwards, down, as inκαταβαίνω, καταβάλλω, κατάκειμαι, καταπέμπω, καταπίπτω, καταπλέω 1
.III against, in hostile sense (cf. A.11.5), as in καταγιγνώσκω, κατακρίνω, καταψηφίζομαι: more rarely with a Subst., as καταδίκη.IV back, back again, as inκάτειμι, καταπορεύομαι, καταπλέω 11
.V freq. only to strengthen the notion of the simple word, as in κατακόπτω, κατακτείνω, καταφαγεῖν, etc.; also with Substs. and Adjs., as in κατάδηλος, κάτοξος.VI sts. to give a trans. force to an intr. Verb, our be-, as in καταθρηνέω bewail.VII implying waste or consumption, as in καταλειτουργέω, καθιπποτροφέω, καταζευγοτροφέω: and generally in a disparaging sense, as in .F κατά as a Prep. was shortd. in some dialects, esp. in [dialect] Ep., into κάγ, κάδ, κάκ, κάμ, κάν, κάπ, κάρ, κάτ, before γ, δ, κ, μ, ν, π (or φ) , ῥ, τ (or θ), respectively; see these forms in their own places. Mss. and the older Edd. join the Prep. with the following word, as καγγόνυ, καδδέ, κακκεφαλῆς, καππεδίον, καπφάλαρα, καρρόον, καττάδε, καττόν, etc. In compd. Verbs, κατά sts. changes into καβ, καλ, καρ, κατ, before β, λ, ρ, θ, respectively, as κάββαλε, κάλλιπε, καρρέζουσα, κάτθανε; and before στ, σχ, the second syll. sts. disappears, as in καστορνῦσα, κάσχεθε, as also in the [dialect] Dor. forms καβαίνων, κάπετον.------------------------------------κατά [(B)], -
18 στιλβηδών
A brilliance, brightness, polish,σ. δέχεται Thphr.HP5.4.2
.2 flashing, [ ὀφθαλμῶν] Phld.Ir. p.5 W.(pl.); of stars, twinkling, Simp.in Cael. 453.21; τῶν ὁρώντων ὀφθαλμῶν ς., as expl. of St. Elmo's Fire, Placit.2.18.2.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > στιλβηδών
-
19 ἀμέρδω
A : [tense] aor. ἤμερσα, poet. ἄμ- (v. infr.):— [voice] Pass., [tense] aor. ἠμέρθην (v. infr.).—[dialect] Ep., rarely in Trag., never in [dialect] Att. Prose:—deprive, bereave one of something properly belonging to one, c. acc. pers. et gen. rei,ὀφθαλμῶν μὲν ἄμερσε Od.8.64
(v. l.); , cf. Simon.117;εἰ μὴ στάσις.. σ' ἄμερσε πάτρας Pi.O.12.16
: also c. dupl. acc. pers. et rei, : also c. acc. et dat.,ὀφθαλμῶν σέλας ἤμερσε βροτοῖσιν Man.6.550
:—[voice] Pass., to be bereft of,φίλης αἰῶνος ἀμερθῇς Il.22.58
;οὐδέ τι δαιτὸς ἀμέρδεαι Od.21.290
;τὸ ἧπαρ τῆς ἐκροῆς ἀμερθέν Aret.CA2.6
, cf. Hierocl. in CA24p.470M.: rarely c. acc. rei,ἂν.. καρπὸν ἀμερθῶσι Thphr.HP9.8.2
.2 c. acc. pers. only, bereave of natural rights,τὸν ὁμοῖον ἀμέρσαι Il.16.53
; ὄσσε δ' ἄμερδεν αὐγὴ χαλκείη blinded the eyes, ib.13.340, cf. Hes.Th. 698;ἔντεα πατρὸς καλά, τὰ.. καπνὸς ἀμέρδει
robs of their lustre, tarnishes,Od.
19.18.II later, = ἀμέργω, pluck, λειμώνιον ἄνθος ἀμέρσας (cj. Scalig.) AP7.657 (Leon.). (ἀ- euph., cf. μέρδει.) -
20 πρό
πρό prep. w. gen. (Hom.+—S. the lit. s.v. ἀνά, beg.; also Rydbeck 62–77) ‘before’.① marker of a position in front of an object, before, in front of, at πρὸ τῆς θύρας at the door Ac 12:6; cp. 5:23 v.l.; πρὸ τοῦ πυλῶνος 12:14; perh. J 10:8 belongs here (Jesus is the door, vs. 7). πρὸ τῆς πόλεως (Jos., Bell. 1, 234, Ant. 10, 44): ὁ ἱερεὺς τοῦ Διὸς τοῦ ὄντος πρὸ τῆς πόλεως the priest of (the temple of) Zeus just outside the city (gate) 14:13 (CIG 2963c τῆς μεγάλης Ἀρτέμιδος πρὸ πόλεως ἱερεῖς [restored]. Cp. the sim. inscriptions w. πρὸ πόλεως 2796; 3194; 3211; BCH 11, 1887 p. 464 no. 29 ὁ πρὸ πόλεως Ἀπόλλων [Thyatira]; TWiegand, SBBerlAk 1906, 259 Ἀσκληπιοῦ πρὸ πόλεως [Miletus]; cp. αἱ προκαθήμεναι θεαῖ τῆς πόλεως SIG 694, 50f; lit. s.v. Λύστρα).—In vivid imagery ὁ κριτὴς πρὸ τῶν θυρῶν ἕστηκεν Js 5:9. Fig. πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχειν, λαμβάνειν and πρὸ ὀφθαλμῶν τινος εἶναι; on these s. ὀφθαλμός 2.—πρὸ προσώπου τινός (=לִפְנֵי פ׳; s. Johannessohn, Präp. 184f) before or ahead of someone Mt 11:10; Mk 1:2; Lk 7:27 (on all three cp. Mal 3:1; Ex 23:20; TestAbr A 12 p. 91, 4 [Stone p. 30]; GrBar 1:4); 1:76 v.l.; 9:52; 10:1; 1 Cl 34:3 (cp. Is 62:11); in front of someone IEph 15:3 (JosAs 24:6 πρόκειται πρὸ προσώπου ὑμῶν). W. transition to a temporal mng. prior to προκηρύξαντος Ἰωάννου πρὸ προσώπου τῆς εἰσόδου αὐτοῦ after John had preached as his forerunner before his (i.e. Jesus’) appearance Ac 13:24.② marker of a point of time prior to another point of time, earlier than, before πρὸ τοῦ ἀρίστου before the meal (X., Cyr. 6, 2, 21) Lk 11:38. πρὸ τοῦ βαπτίσματος D 7:4a. πρὸ χειμῶνος 2 Ti 4:21. πρὸ τοῦ πάσχα J 11:55. πρὸ τῆς ἑορτῆς τοῦ πάσχα 13:1. πρὸ τοῦ κατακλυσμοῦ Mt 24:38. πρὸ καταβολῆς κόσμου J 17:24; Eph 1:4; 1 Pt 1:20. πρὸ ἡλίου καὶ σελήνης 2 Cl 14:1 (s. ἥλιος). πρὸ πάντων Col 1:17; cp. πρὸ τούτων πάντων Lk 21:12. πρὸ τῶν αἰώνων (Ps 54:20) 1 Cor 2:7; cp. IEph ins; IMg 6:1. πρὸ χρόνων αἰωνίων 2 Ti 1:9; Tit 1:2. πρὸ παντὸς τοῦ αἰῶνος Jd 25. πρὸ καιροῦ before the proper time or the last times (καιρός 3b; cp. Sir 51:30; Theodor. Prodr. 1, 281 H.) Mt 8:29; 1 Cor 4:5. πρὸ τούτων τῶν ἡμερῶν Ac 5:36; 21:38; Hm 4, 3, 4. πρὸ ἐτῶν 2 Cor 12:2. πρὸ τῆς μεταθέσεως Hb 11:5. Latinizing (on the use of the Rom. calendar among the Gks. s. Hahn 245; EBickerman, Chronology of the Ancient World2, ’80, 47–51; on calculation of a date, 43–44) πρὸ ἐννέα καλανδῶν Σεπτεμβρίων on August twenty-fourth IRo 10:3. πρὸ ἑπτὰ καλανδῶν Μαρτίων on February twenty-third MPol 21 (cp. IPriene 105, 23 πρὸ ἐννέα καλανδῶν Ὀκτωβρίων).—On the expr. πρὸ ἓξ ἡμερῶν τοῦ πάσχα J 12:1 s. ἡμέρα 2c and cp. Am 1:1; 4:7. πρὸ τριῶν ἡμερῶν τοῦ συλληφθῆναι αὐτόν three days before he was arrested MPol 5:2. πρὸ μιᾶς τῶν ἀζύμων one day before the feast of unleavened bread GPt 2:5 (Plut., Lucull. 510 [27, 9] πρὸ μιᾶς νωνῶν Ὀκτωβρίων, Publ. 101 [9, 8]; Appian, Bell. Civ. 2, 115 §479 πρὸ μιᾶς τοῦδε τοῦ βουλευτηρίου). πρὸ μιᾶς (sc. ἡμέρας [Polyaenus 7, 10 and Just., D. 27, 5 πρὸ μιᾶς ἡμέρας]; cp. Lucian, Alex. 46; Dositheus 40, 2; PGM 13, 350) one day before D 7:4b; the day before Hs 6, 5, 3.—Rydbeck 62–77; Mlt-Turner 260.—W. gen. of the personal pron. (PsSol 1:8 τὰ πρὸ αὐτῶν ἔθνη; Just., D. 16, 4 πρὸ αὐτοῦ; PTebt 61b, 384 [118/117 B.C.]) πρὸ ὑμῶν (Lev 18:28) Mt 5:12; cp. Ac 7:4 D. πρὸ ἐμοῦ (1 Macc 15:5) J 5:7; 10:8 (s. also 1 above); Ro 16:7; Gal 1:17 (s. AcPlCor 2:4). Cp. 1 Cl 19:1.—πρὸ τοῦ w. acc. and inf. (En 9:11; TestAbr A 9 p. 87, 10 [Stone p. 22]; ParJer 7:31; Just., D. 92, 3. Cp. B-D-F §403; Rob. 1074f) πρὸ τοῦ ὑμᾶς αἰτῆσαι Mt 6:8. Cp. Lk 2:21; 22:15; J 1:48; 13:19 (here the acc. is missing, but can easily be supplied); 17:5; Ac 23:15; Gal 2:12; 3:23; B 16:7.③ marker of precedence in importance or rank (Pind. et al.; pap; Jos., Ant. 16, 187 πρὸ ἐκείνων; Just., A I, 2, 1 πρὸ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς) πρὸ παντός above all, especially Pol 5:3. Also πρὸ πάντων (Ar. 9, 2; Just., D. 7, 3; POxy 292, 11; 294, 30) Js 5:12; 1 Pt 4:8; D 10:4.—DELG. M-M. EDNT. TW.
См. также в других словарях:
ὀφθαλμῶν — ὀφθαλμός eye masc gen pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Τὰ ἔξω ὀφθαλμῶν, ἔξω φρενῶν… — См. С глаз долой из памяти вон … Большой толково-фразеологический словарь Михельсона (оригинальная орфография)
очьныи — (13) пр. Пр. к око: ѿ зѣница очныѧ въсхыщаемыѧ сѣни. КР 1284, 356в; паѹла… избраньствомь сподоби и васили˫а вкупѣ оц҃а рускаго очьныи недугь отерлъ ѥси мл(с)тве. твоимь кр҃щниѥмь. МинПр XIII/XIV, 68; ѿверзостасѧ ѡчи ѥю и разѹмѣста, ˫ако нага ѥста … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
αχλύς — Η θόλωση της ατμόσφαιρας. Η α. (ξερή ομίχλη) παρατηρείται κυρίως το καλοκαίρι και οφείλεται στην ανώμαλη διάθλαση του φωτός και στη διαφορά θερμοκρασίας στρωμάτων αέρος. Το φαινόμενο είναι εντονότερο, όταν o αέρας περιέχει μεγάλες ποσότητες… … Dictionary of Greek
έντομα — Ζώα ασπόνδυλα που αποτελούν ομοταξία των αρθροπόδων. Περίπου από το ένα εκατομμύριο ζωικών ειδών, που είναι σήμερα γνωστά και έχουν ταξινομηθεί, γύρω στα 750.000 είναι έ., από τα οποία τα 300.000 είναι κολεόπτερα και τα 150.000 λεπιδόπτερα. Το… … Dictionary of Greek
ετεροφθαλμία — η (ΑΜ ἑτεροφθαλμία) [ετερόφθαλμος] νεοελλ. ιατρ. διαφορά στην εμφάνιση τών δύο ματιών ως προς το μέγεθος, τη θέση τού άξονά τους και, πιο συχνά, το χρώμα τής ίριδας μσν. στον πληθ. αἱ ἑτεροφθαλμίαι οι μαγγανείες, οι γοητείες μσν. αρχ. διαφορά στο … Dictionary of Greek
ηιών — Ονομασία δύο αρχαίων πόλεων. 1. Πόλη της Μακεδονίας. Στην αριστερή όχθη του Στρυμόνα, σε απόσταση 25 σταδίων από την Αμφίπολη, o Ξέρξης κατασκεύασε κοντά της γέφυρα για να περάσει ο περσικός στρατός στη Μακεδονία. Αργότερα, o Πέρσης στρατηγός… … Dictionary of Greek
οφθάλμιος — ὀφθάλμιος, ον (Α) [οφθαλμός] 1. ο σχετικός με τους οφθαλμούς 2. (το ουδ. πληθ. ως ουσ.) τὰ ὀφθάλμια α) η περιοχή τών οφθαλμών β) μαρμάρινη, ξύλινη ή μεταλλική παράσταση οφθαλμών ως ανάθημα … Dictionary of Greek
οφθαλμοστρόφος — ο 1. αυτός που προκαλεί στροφή τών οφθαλμών (α. «οφθαλμοστρόφοι μύες» β. «οφθαλμοστρόφα νεύρα») 2. φρ. «οφθαλμοστρόφος κρίση» νευρική κρίση κατά τη διάρκεια τής οποίας προκαλούνται σπασμωδικές περιστροφές τών βολβών τών οφθαλμών … Dictionary of Greek
πανήγυρη — η / πανήγυρις, δωρ. τ. πανάγυρις, ΝΜΑ 1. συνάθροιση πλήθους ανθρώπων προκειμένου να τελέσουν μεγάλη θρησκευτική τελετή, πανηγύρι 2. προσωρινή, και ολιγοήμερη συνήθως σύσταση μεγάλης εμπορικής αγοράς σε έναν τόπο, συνήθως με την ευκαιρία τού… … Dictionary of Greek
σύμπτωση — η / σύμπτωσις, ώσεως, ΝΜΑ [συμπίπτω] αυτό που συμβαίνει κατά τύχη, τυχαίο συμβάν (α. «τί ευχάριστη σύμπτωση» β. «αἱ μὴ δυνάμεναι συλλαμβάνειν ἐὰν ἢ διὰ θεραπείαν συλλάβωσιν ἢ δι ἄλλην τινὰ σύμπτωσιν», Αριστοτ.) νεοελλ. 1. το να συμπίπτει κάτι με… … Dictionary of Greek